Annabella Avery „Bella” Thorne, 1997. október 8 – án született, fiatal kora ellenére már rengeteg élménnyel gazdagodott élete során. Három testvére van, mindannyian Bellához hasonló élettel rendelkeznek. És igen… ugyanolyan őrültek is. Diszlexiával küzdött, de sikerült legyőznie. Egy későbbi interjúban azt is elárulta, hogy kisebb korában szexuálisan bántalmazták. Viszont Bella most már így teljes, ahogy van. Úgy érzem megtalálta önmagát. Hogy miért? Írok róla pár sort.
A színészkedést még kicsiként kezdte, körülbelül 6-7 éves lehetett. Emlékeztek még az Indul a risza! című sorozatra a Disney Channelről? Remélhetőleg igen. Én nagyon szerettem. Bella pedig ezzel a sorozattal tett szert az ismerettsége, társával Zendaya Colemannal együtt.
Sokan elég butának tartják őt, de ez nem igaz. Anyanyelvi szinten beszél spanyolul, gyerekként azért kezdett el dolgozni, mert szegények voltak és szeretett volna segíteni az anyukájának, aki egyedül nevelte fel őket. Így került a Disneyhez.
Azonban minden nehézségen túljutott és bár a Disneynél nem igazán találta meg önmagát, mostanra azt hiszem kiéli azt, amit eddig nem tudott. Nem korlátozhatják, tudja, hogy úgy viselkedik, ahogy akar, de bizonyos keretek közt. A színészkedésből még mindig rengeteg pénz folyhat be hozzá, emellett pedig a zenei karrierjét saját magának csinálja, a saját vállalkozása, az FF Records alatt.
Bár kezdetben Bella Thorne, mint énekes, elbukott. Valljuk be, tényleg nincs olyan hangja, mint például Zendayának (bár neki sem tökéletes), és lenne hova fejlődnie, de ez úgy tűnik őt nem érdekli. Az Éjjeli napfényben való alakításaiért sokan dícsérik, de ott sem az az egetrengető énekelésről van szó, hanem inkább olyan egyszerű, kis dúdolászásról. Ő is tudja magáról, hogy borzalmas énekes, de úgy tűnik egy másik, szabadabb műfajban jobban érzi magát és szerintem tök pozitív dolog az, hogy bevallja, hogy nem tud énekelni. DE! Színészkedni igen, bárki bármit mond. Most pedig jöhetnek a tényleges okok, amiért szeretem.
Hamarosan itt a sulikezdés. Hogy én mit tennék az utolsó napokban, míg elérkezik az újabb évnyi szenvedés? Azaz a szeptemberi tanév? Erre a meglehetősen kellemetlen, de néha várva várt alkalomra szedtem össze pár dolgot, amit még az utolsó napokban érdemes megtenni.
Eőször is az alapokat osztanám meg veletek.
Ha már ekkora lázban vannak a legtöbben Taylor Swift új klipjétől/albumától, gondoltam megosztom veletek a róla kialakult véleményem.
Bevallom őszintén, én már akkor sem szerettem, amikor még (szerintem) volt stílusa és country énekesként futott be a médiába. Tehát sem country, sem pop előadóként nem vált a kedvencemmé, de az utóbbi időben nagy “hate”-erré váltam. Hogy miért? Mindjárt rá is térek.
A G-Portál: én így szerettelek poszthoz az ötletet drága Klauditól kaptam, ugyanis a blogján egy kicsit nosztalgiázott és ezáltal meghozta az én kedvem is. Ugyanis írt egy posztot a G-Portál-ról és úgy gondoltam, hogy én is megosztom erről a remek, de mára már sajnos elavult weboldal készítő portálról a véleményem. Ugyan azt írtam, hogy elavult, de ahogy Klaudinál is olvashatjuk, a kezdő portálszerkesztőknek, bloggereknek ez egy remek felület lehet. Szóval tessék bátran használni.
Újabb témával érkeztem, ami a receptekről fog szólni, bár kevés olyan étel van, amit megeszek, mégis úgy gondoltam ideje indítani egy ilyen kategóriát is. Az első kaja, amit be fogok nektek mutatni az egy ananászos finomság lesz, amit a címben is olvashattok.
Szóval, kezdhetjük? Nem titok, hogy az egyik kedvenc gyümölcsöm az ananász (meg a dinnye, meg a banán, meg az eper… és még folytathatnám a sort). A legtöbb ételt, amit ebből készítenek simán befalom, bár eddig még csak kettő ilyen kaját ettem, az egyik a hawaii pizza és a másik pedig az, amit most fogok bemutatni nektek.