Ez a poszt kicsit különleges kiadás, ugyanis a BloggerKözösség által elindított Bloggerjáték kap helyet most, amiben a nyári élményeimről lesz szó. Ez egyben a Mizu veled Ninaa posztsorozatom újabb bejegyzése.
Tehát a szeptemberi hónap havi témája a nyári élmények, amit már ugyan elmeséltem nektek, hisz minden hónapban írtam egy személyesebb posztot, de most összegezném a nyarat. Ez által pedig ebben a bejegyzésben az augusztusról is mesélek.
Hogy hogy telt a júliusi hónapom? Sok jelzővel illethetném, mert egyrészt nagyon jó volt, másrészt viszont nagyon költséges és hát jobban vigyázni kell a pénzre. Az is igaz, hogy nagyon sok minden össze jött, anyukám szülinapja, koncertek hada, elromlott dolgok. Végül… Minden rendben volt.
Kezdjük legelején.
El kellett mennem vérvételre, ami a halálom.
A magnézium szedése melletti vádli görcs miatt mentem dokihoz, mert be is dagadt picit, majd elmondtam a szememben lévő villanó fényeket és elküldött vérvételre. A vérvétel július 17-re esett, párom kísért el, mert más nem ért rá. Legközelebb is őt viszem, mert végül nem ájultam el a félelemtől ¯\_(ツ)_/¯
Azt hiszem itt az ideje, hogy újabb személyes bejegyzéssel érkezzem. A legutóbbiban arról olvashattatok, hogy beköltöztünk a városba a párommal, na de, hogy azóta mi is történt?
Mozgalmas volt a június, egy csepp nyugtunk sem volt, ami nem baj, csak néha elfáradtunk. A kis kuckónkat sikerült elég hamar berendeznünk. Azt hittem, hogy tovább fog tartani, na meg attól is tartottam, hogy többször fogok hazalátogatni, mint kéne, hisz az egyedül létet még nagyon meg kell szokni. A sok horrorfilm után úgy gondoltam, hogy amikor párom éjszakás, akkor valószínűleg otthon fogok aludni. Na de nem így lett, még az első héten igen.. de aztán próbáltam hozzá szoktatni magam. Igaz, volt segítség és társaság. Most jöhetne az a kérdés, hogy akkor mi a f*szért nézek horror filmeket?! Erre egyszerű a válasz, mert szeretem a félelmet. Mazochista vagyok kissé. Most is tervben van valami… hmm.. na mindegy, folytassuk.
Újabb személyes poszt, újabb “mizu veled Ninaa?”. Úgy gondoltam, hogy a februári és a márciusi hónapot egybe veszem, mert sok minden nem történt velem. Tavaly nagyon elhanyagoltam ezt a személyes posztsorozatot (is), de most igyekszem több-kevesebb sikerrel jól vezetni. Szóval hol is kezdjük?
A februári hónap kimaradt..
de csak azért mert nem sok minden történt.
Instagramon meséltem nektek arról, hogy mostanában fura fényfelvillanásokat látok, így elmentem szemészetre. Először egy optikába, hogy csináltassak szemüveget, amire amúgy is szükségem lett volna idővel. Aztán mondták, hogy nézessem meg a szemem. Időpont nélkül mentem, sürgős esetre gondoltam, tudjátok, hogyha retinaleválás vagy ilyesmi lesz, nem szeretnék megvakulni.
Személyesebb bejegyzés következik, pontosabban: 2023 január, mégis mi történt velem ebben a hónapban? Tavaly nagyon elhanyagoltam ezt a személyes posztsorozatot is, de most visszatértem. Szóval hol is kezdjük?
A tavalyi év elmaradt beszámolójával
A tavalyi év ősze és decembere nem igazán volt kibeszélve. Bár instagramon osztottam meg ezt azt, például, hogy ismét eljutottunk a Mondoconra és nagyon jól éreztük magunkat.
Sajnálatos hír is volt, mégpedig hogy elhunyt szeretett Lizánk, a labrador keverék kutyánk. Összesen 13 év adatott meg neki és most már a kutya mennyországból figyel minket. Én nem vagyok az a fajta, aki a haláleseteket ki akarja beszélni, így megtartottam magamban, kisírtam a szemem, majd próbáltam a jó oldalát nézni. Már nem szenvedett.
Ezek után örökbe fogadtam egy 3 hónapos corgi-husky keverék kutyát október végén a közeli menhelyről. Az már kiderült, hogy a tulajdonságai egy fajtiszta huskyra hasonlítanak, így meggyűlik vele a bajom. Lunának neveztem el, de lehet, hogy jobban illene rá Lilith, olyan ördögi. Hamarosan fogok hozni róla egy bejegyzést.
Volt egy mini halloweeni bulink is, ami végül egy szórakozóhelyre vitt el, nagyon nem szeretjük a discokat, de ez most egész jól alakult.