Újabb személyesebb bejegyzéssel érkezem, remélem, hogy szeretni fogjátok. Korábban már bemutattam nektek Roxyt, a husky kutyusunkat, Nyaffit az antiszoc cicámat és most itt van Luna, a husky-corgi keverék kutyusunk, akit közel fél éve fogadtam örökbe. 

Hogyan került hozzánk Luna?

Mivel szeretett és öreg kutyusunk Liza több, mint 12 év után a kutyamennyországba vándorolt úgy gondoltam, nem akarok sokáig várni az új kiskedvencre. A gyászolás akkor is megtörténik, ha közben jön egy újabb háziállat a családba. Ezt szerintem Liza is így akarta volna, hisz egy házőrző kutya mindig jó, ha van. A közeli menhelyeken nézelődtem, mert úgy tudom, hogy az onnan elhozott állatok sokkal szeretetéhesebbek és meghálálják azt, hogy elhoztad a tömegnyomorból. Na hát, ez Lunával nem így volt. Lehet azért, mert még kölyökként sikerült hozzánk kerülnie.

Több, mint fél év telt el az előző Roxyval az élet bejegyzésem óta, úgyhogy eljött az ideje, hogy érkezzek ennek a posztsorozatnak is a második részével. Ez pedig nem más, mint Roxy története!

Hogyan került hozzánk?

2019 decemberében találtuk a közösségi médiában Roxyt, ugyanis a gazdájuknak visszavitte az, aki örökbe fogadta.

Azonnal lecsaptunk rá. A kinézete teljesen magával ragadott, az akkor még zorró szemeivel és a pimasz tekintetével. Egyszerűen beleszerettünk. Amit tudtunk róla a leírás alapján, hogy játékos, 10 hónapos és a mozgásigénye nagy. Egy igazi husky.

Akartuk.

Ezennel megkezdem a Roxyval az élet bejegyzéssorozatomat, amiben a husky kutya minden jó és rossz tulajdonságaival ismertetlek meg titeket, illetve mesélni fogok nektek a mi gonosz cukiságfaktorunkról is. Ez egy újabb posztsorozat a blogon, aminek ötletéért hálás köszönet Klaudinak, aki folyamat szorgalmazta, hogy írjak ezzel kapcsolatban. Továbbá Eszternek, aki a két vizsla kutyijáról nagyon sokat szokott írni és instagramon posztolni. Sőt, külön instaprofiljuk is van a kiskedvenceknek, ami miatt nekem is megjött a kedvem ehhez a bejegyzéshez.

Vágjunk is bele.