Legújabb blogmas posztomban a téli filmek kapnak főszerepet bekuckózáshoz. Szerintem nem meglepő, hogy ilyen témában is írok, hiszen nagyon szeretem ajánlókkal bombázni az olvasóimat. Most sincs ez másképp, ugyanis összeszedtem kategóriánként pár téli filmet, amit ebben az időszakban illő megnézni. Kezdjük is.

Vígjátékok a bekuckózós időszakhoz

Igen, az alap darab a Reszkessetek betörők, amit szerintem senkinek nem kell bemutatni. Nálam van karácsony Kevin nélkül. Van még ilyen egyén a követőim/olvasóim közt? A szintén alap darab a Grincs, amit szerintem csakugyan nem kell, hogy bemutassak. Szerintem nagyon szuper története van és az utáljuk a karácsonyt blogposztomhoz lehetne kicsit kapcsolni a Grincs karakterét. Ugyi? A Megjött apuci második része egy igazán vicces sztorit mesél el nekünk, érdemes megnézni. Ha pedig már unjuk a nagyon karácsonyi cuccokat, akkor a Rossz anyák karácsonya adhat némi változást és a Másnap(os) karácsony is hasonlóan feldobhatja a megszokott esténket.

Kinek mi a kedvenc karácsonyi/téli vígjátéka?

Megérkezett hát a Mosolyogj 2 is a mozivásznakra, amit sikeresen moziban is néztem meg. A SMILE, azaz a Mosolyogj egy igazán különleges darabnak indult, amikor 2022-ben megjelent. Ez egy amerikai pszichológiai természetfeletti horrorfilm. Az első része nem volt túl jó, de mégis érdekes maradt. Volt egy korábbi kritikám róla, szóval itt az ideje most már, hogy a második részről is véleményt formáljak.

Először is érdekességként elárulom, hogy a Mosolyogj egy rövidfilm folytatásaként debütált. A Laura Hasn’t Slept című filmet Parker Finn írta és rendezte 2019-ben, majd 2020-ban mutatta be a South by Southwestben. A filmfesztivál pozitív fogadtatása azt eredményezte, hogy a Paramount Pictures megbízta a filmest egy játékfilm-adaptációra, bár később kiderült, hogy a film az eredeti történet folytatásaként került nagyképernyőre.

A főszereplőnk Rose Cotter, terapeuta egy pszichiátriai osztályon. Miután szemtanúja volt egy bizarr, traumatikus incidensnek, amelyben egy páciens is érintett, a pszichiáter egyre inkább meg van győződve arról, hogy egy rejtélyes entitás fenyegeti.

Vannak azok a beteg horrorfilm alkotások, amiket az én idegrendszerem, lelki állapotom sem bír. Biztos fura lehet ezt olvasni tőlem, de műfaj és műfaj között is nagy különbségek vannak.

Én oda meg vissza vagyok azokért a filmekért, amiben szellemek és kísértetek vannak, vagy éppenséggel tele vannak jumpscare-rel. Amikor hirtelen rád tör a frász, szívinfarktus kerülget, annyira megijedtél. Nekem az a fajta horrorfilm való.

Igaz, hogy régebben a Motel, a Viasztestek, a Halálos kitérő és a Fűrész is nagy kedvenceim voltak. Azonban ma már inkább visszafogottabb vagyok az emberi brutalitás megtekintésével. A slasher alkotások nem rosszak, de kell hozzá egy külön hangulat, ami arra ösztönöz, hogy megnézzem. A temérdek vér és a gyilkolás nem igazán nekem való.

Mivel is kezdhetném az idei spooktober posztsorozatomat, mint hogy elmesélem nektek, hogyan kezdődött ez a horror mániám. Milyen filmmel kezdtem és természetesen, hogy mit ad nekem?!

Ez biztosan furcsa lehet, hogy egy félelmetes alkotás milyen módon segítheti az ember lányát, de majd nemsokára elárulom. #spooktober #blogtober

Folytatódjék az igaz történet című posztsorozaton, amiben most Tate Langdon kitalált karakterének sztoriját mutatom be. Az American Horror Story (továbbiakban: AHS) a horror rajongók nagy kedvence és már az első évadában (Murder House) is rengeteg, brutális valós eseményt ölel fel.

Közülük Tate Langdon karakterét emelném ki, ugyanis a sztoriját az amerikai történelem egyik legrosszabb középiskolai lövöldözése ihlette.

Vigyázzat, az igaz történet poszt spoilert tartalmazhat. Ha érdekel az AHS, de még nem láttad, akkor csak saját felelősségre olvasd el ezt a cikkemet.