Vannak azok a beteg horrorfilm alkotások, amiket az én idegrendszerem, lelki állapotom sem bír. Biztos fura lehet ezt olvasni tőlem, de műfaj és műfaj között is nagy különbségek vannak.

Én oda meg vissza vagyok azokért a filmekért, amiben szellemek és kísértetek vannak, vagy éppenséggel tele vannak jumpscare-rel. Amikor hirtelen rád tör a frász, szívinfarktus kerülget, annyira megijedtél. Nekem az a fajta horrorfilm való.

Igaz, hogy régebben a Motel, a Viasztestek, a Halálos kitérő és a Fűrész is nagy kedvenceim voltak. Azonban ma már inkább visszafogottabb vagyok az emberi brutalitás megtekintésével. A slasher alkotások nem rosszak, de kell hozzá egy külön hangulat, ami arra ösztönöz, hogy megnézzem. A temérdek vér és a gyilkolás nem igazán nekem való.

Az iker című horrorfilmet ki látta? Na, ha még nem nézted meg, akkor itt egy ajánló róla. Már úgyis olyan rég írtam horrofilmről, ugye? Érzi mindenki az iróniát szerintem ebben a kérdésemben. Szóval igen, ismét egy ajánlóval érkeztem.

Azt előre leszögezem, hogy Teresa Palmer egy remek színésznő, a legtöbbször dráma és horror alkotásban tevékenykedik és nagyon jó benne. Talán ez azért is van, mert sokszor játszik anyai szerepet és neki is van (ha jól tudom) 4 gyerkőce, így könnyen beleéli magát a karaktereibe.

Eljött hát a második horrorfilm ajánlóm is a #spooktober alkalmából, ami a The Amityville Horror részei, természetesen a véleményemmel lesz karöltve. A film az 1974–es valós esetet dolgozza fel, amikor is egy férfi hajnali negyed négykor lelövi egy sörétes puskával a feleségét és gyermekeit, majd a bíróságon az egészet a házra fogja, miszerint megszállta őt egy gonosz, és azt suttogta neki, hogy ölje meg a családját. 

Erről a sztoriról írtam az AH Magazinba:

1. ‘The Amityville Horror’ igaz története: A DeFeo család
2. A ‘The Amityville Horror’ igaz története: A Lutz család