A táncos filmek a legjobbak, nem? NEM? Dehogynem! Szóval elérkezett az idő, hogy egy különlegesebb topten bejegyzéssel érkezzek, ami nem horror és nem is kpop. Most táncos filmekkel fogtok találkozni ebben a bejegyzésben. Bemutatom a kedvenceimet, amiknek a nagy része ezzel a történettel szórakozik:
Van egy csaj/pasi, aki imád táncolni és tud is. Elmegy versenyezni és nem nyer. Majd beáll egy csapatba, vagy saját csapatot épít és újra versenyzik azzal az egyénnel / csapattal, aki legyőzte őt. Van benne verekedés, árulás, néhol haláleset és szinte mindenben szerelem / csalódás / megcsalás. Aztán a végén pedig a megérdemelt győzelem!
De ez mindegy is. A táncokra kell figyelni, nem? Főleg, amikor mindenfélét belepakolnak a filmbe. Legyen az tangó, rúdtánc, néptánc, robottánc, modern vagy hiphop, esetleg egy kis szurkolás, mazsorettezés. Tehát bármi, ami ritmusos és lenyűgöző. Viszont elég a fecsegésből, így is hosszú bejegyzés elébe nézünk. Lássuk a listámat! Várom a tiéteket.
Ismét jöttem egy filmajánlóval, amiben a Karanténban című horrort fogom nektek bemutatni. A legutóbbi ajánlóm az Ouija volt és remélem, hogy azzal is felkeltettem az érdeklődéseteket, de most mit szólnátok egy zombi apokalipszishez?
Hogy miről is szól Karanténban?
A Karanténban című filmben egy vírus támadja meg a világot (ismerős, ugye?) és alakítja át úgy az embereket, hogy azok meg akarják enni, ölni egymást. A főszereplőnk Aidan (akit a Teen Wolf egykori sztárja, Tyler Posey alakít) a lakásában reked több napra és bízik benne, hogy bezárva túlélheti a járványt. Mikor már feladja a harcot és meg akarja ölni magát, a szembe lévő bérház egyik ablakában meglát egy nőt (Summer Spiro) és ekkor egyfajta reménysugarat kap. A lány neve Eva. Bevallom őszintén, ezen nevettem egy jót, de ez lényegtelen. Miután megismerkednek a lánnyal, beindul a történet, a túlélésért való hajsza. Ez nem azt jelenti, hogy az eleje élvezhetetlen, de talán egyeseknek unalmasnak tűnhet. Viszont szerintem kellett ez, hogy átérezzük az egész zombis járványhelyzetnek a súlyát, főleg ahogy az egyedüllét és a félelem már-már az őrület határát feszegeti.
Folytatódjék hát a horrorfilm ajánló posztsorozatom. Októberben bemutattam a The Forest filmet, most pedig az Ouija című alkotás lesz terítéken. Ideje kicsit komolyabbra fogni a témát és nem egy misztikus-thrillerrel, hanem egy vérbeli horrorral folytatni ezt az ajánlósorozatom. Egyébként ha az ouijara rákerestek az interneten, akkor kiderül, hogy ez egy szellemtábla. A film is ezen a vonalon mozog.
Az első rész még 2014–ben jött ki és rá egy évre lett magyar szinkronos (körülbelül). Szerintem baromi jó volt, szóval nagyon vártam a második részét is, bíztam benne, hogy lesz. A 2014–ben kiadott filmben a szereplők (oké, hogy kezdők voltak, de) egész jól játszottak és a történetszálat is imádtam. Ugye kapunk egy alap sztorit, a főszereplő (pl. Olivia Cooke) lányok még kisgyerekként játszottak a szellemtáblával, aminek három szabálya van:
1. Sose játssz egyedül.
2. Ahányan játszotok, annyi kört tegyetek meg a táblán.
3. Mindig köszönj el.
Természetesen az első szabályt szegik meg a legtöbben, aztán az ijedtségben nem köszönnek el az aranyos kis cukker szellembácsitól/nénitől. Debbivel is ez történt, egyedül játszott, majd rosszul végződött. A barátai természetesen nem nyugodtak bele Debbi végzetébe, szóval elővették a táblát, hogy megszólítsák őt. Ezután pedig minden elkezdődik és sorban hullanak majd az emberek és ezzel engem teljesen fel is csigáztak.
Sok kritikus lehúzta a történetet és a szereplőket is, de én úgy gondolom, hogy egész jó kis filmet hoztak össze. Egy–két jelenten összekakiltam magam. A „Hi friend”, azaz „Szia barát” üzenetektől pedig a hideg rázott ki. Eleve imádom az ilyen szellemes, kísértetes kicsit boszorkányos horror filmeket, szóval lehet azért van az, hogy nekem ennyire bejött az Ouija. Ha Ti is hasonlóan odáig vagytok az ezért a műfajért, akkor mindenképp nézzétek meg, ha még nem tettétek.
Azt azért elárulom, hogy mikor a második részéről megkaptuk a trailert, ismét megnéztem az elsőt, viszont akkor már szerintem is rosszabb volt, mint azt anno’ gondoltam. Tehát, aki még nem látta, nyugodtan nézze meg, mert először szerintem nagyot üt, de többször nem érdemes hozzányúlni.
Ha nekem unalmas volt másodszorra, aki a Paranormal Activityt még huszadszorra sem unja… akkor elhihetitek, ha azt mondom, hogy ne! Egyszernézős film az Ouija.
Hogy a második rész milyen volt?
Gyenge. Baromi gyenge. Bár az előzetes alapján nem gondoltam volna, hogy ez lesz a véleményem róla. Az előzetese jobban ütött, mint maga film és szinte mindent lelőttek benne.. de azért beszéljünk kicsit a történetéről:
Egy család, akik apjuk elvesztése óta elég szerényen élnek, szellemidézőset játszik, de nem maguknak, hanem más embereknek, akik szintén elvesztették a szeretteiket. Az anya természetesen belerángatja ebbe a két lányát is. Az elején csak átverés minden, amíg be nem szerzik ezt az Ouija táblát és kezdetét veszi a móka.
Bevallom őszintén, az első fél óra dög unalmasra sikeredett, de elnéztem, hiszen valahogy be kell mutatni az életüket. Amint beszerzik a táblát onnan kezd beindulni a sztori, viszont szerintem (is) igazán lapos marad.
Ami általában jó szokott lenni, hogy nem látjuk a gonoszt csak affektálnak rá, az most itt nem jött be. A család is igen szétszórt. A történet kiszámítható. Bár, az egyik jelenet egész hátborzongató (amikor a kislány összefut a testvére barátjával….), de még így sem keltett bennem igazi félelmet. Amennyire vártam ezt a részt, annyira csalódtam.
Az előzetest itt hagyom nektek, de inkább ne nézzétek meg, talán akkor nagyobbat szól majd. Ha egyáltalán meg akarjátok nézni.
Eljött hát a második horrorfilm ajánlóm is a #spooktober alkalmából, ami a The Amityville Horror részei, természetesen a véleményemmel lesz karöltve. A film az 1974–es valós esetet dolgozza fel, amikor is egy férfi hajnali negyed négykor lelövi egy sörétes puskával a feleségét és gyermekeit, majd a bíróságon az egészet a házra fogja, miszerint megszállta őt egy gonosz, és azt suttogta neki, hogy ölje meg a családját.
Erről a sztoriról írtam az AH Magazinba:
- ‘The Amityville Horror’ igaz története: A DeFeo család
- A ‘The Amityville Horror’ igaz története: A Lutz család
Kicsit el vagyok maradva ezzel a posztsorozatommal, de mostanában nem volt sok kedvem hozzá. Azonban erőt vettem magamon és folytatom, elhoztam nektek a nyári kedvencek listámat, hiszen a július és az augusztus maradt ki. Készen álltok? Ismét egy hosszabb bejegyzésre lehet számítani, kommenteket pedig szívesen fogadok a poszt végén.
Sajnos most a blogposzt részleg elmarad, mert nem mentettem el az olvasott bejegyzéseket. A szeptemberi listával igyekszem elkészülni időben és ott már lesznek kedvenc bejegyzések is.