Eljött hát a második horrorfilm ajánlóm is a #spooktober alkalmából, ami a The Amityville Horror részei, természetesen a véleményemmel lesz karöltve. A film az 1974–es valós esetet dolgozza fel, amikor is egy férfi hajnali negyed négykor lelövi egy sörétes puskával a feleségét és gyermekeit, majd a bíróságon az egészet a házra fogja, miszerint megszállta őt egy gonosz, és azt suttogta neki, hogy ölje meg a családját. 

Erről a sztoriról írtam az AH Magazinba:

1. ‘The Amityville Horror’ igaz története: A DeFeo család
2. A ‘The Amityville Horror’ igaz története: A Lutz család

Kicsit el vagyok maradva ezzel a posztsorozatommal, de mostanában nem volt sok kedvem hozzá. Azonban erőt vettem magamon és folytatom, elhoztam nektek a nyári kedvencek listámat, hiszen a július és az augusztus maradt ki. Készen álltok? Ismét egy hosszabb bejegyzésre lehet számítani, kommenteket pedig szívesen fogadok a poszt végén.

Sajnos most a blogposzt részleg elmarad, mert nem mentettem el az olvasott bejegyzéseket. A szeptemberi listával igyekszem elkészülni időben és ott már lesznek kedvenc bejegyzések is.

Múlt héten sikerült megnézni a Yes Day vígjátékot, ami magyarul az Igen nap címet kapta. Nagyon ritkán nézek ilyen filmeket, mert a fantasy, a horror, sci-fi és a mesék elveszik a figyelmet, de erre már nagyon kíváncsi voltam.

A film sztorija a következő:

Egy családról szól, akiknek van három gyermekük. A szülők korábban mindenbe belevágtak, mindenre igent mondtak, élvezték az életet. Viszont jöttek a gyerekek és minden megváltozott, a legtöbb dologra általában nemet mondanak, a gyerekek pedig úgy vélik nagyon szigorúak szüleik és kezdik őket csúnyán beállítani az iskolában. A szülők kapnak egy ajánlatot, tartsanak igen napot. Egy kis mérlegelés és manipulálás után végül úgy döntenek, hogy megpróbálják ezt a módszert alkalmazni, igent mondanak gyermekeik legmerészebb kéréseire, néhány alapszabály mellett, a mulatság és a kaland forgószélén.

A főszerepben anyaként Jennifer Garner lesz látható, akit szerintem nem kell bemutatni. Apaként Edgar Ramírez tűnik fel, akit sokunk ismerhet az American Crime Story sorozatból. A gyerekek közt Jenna Ortega formálja meg a legidősebb testvért, igazi kamasz. Jenna például Wednesdayt alakítja majd az Addams Family sorozatban a Wednesday-ben. Az öccsét Julian Lerner alakítja, a kis húgit pedig Everly Carganilla.

Nekem nagyon tetszett az egész film, bár nem vagyok szülő, mégis azért olykor engedni kell a gyerekeknek és valamennyi szabadságot illik nekik adni. A jó zsaru, rossz zsaru szerepet pedig meg kell osztani, mert ha csak az egyik a rossz, az nem fair. Ez az “igen nap” bárkinél bevezethető lenne természetesen szabályokkal. Egyben nagyon jól lehet szórakozni és az ember meglepheti a másikat (ahogy ez a filmben is előfordult).

A gyerekek közül számomra Jenna volt a legjobb, majd Everly és végül Julian. Juliannak a játékain, színészkedésén még alakítani kell. Jennifer és Edgar pedig szerintem jól hozták szerepeiket, tanulságosnak is mondhatjuk a szülő-gyerek kapcsolat miatt, de inkább kikapcsolódásként kell rá tekinteni. Egy könnyed vígjáték, amit mi nagyon élveztünk, persze nem egy világmegváltó meg nem a legjobb, de élvezhető az egyszer biztos. Vannak benne túlzó részek, jelenetek, de általában ezekkel találkozhatunk egy vicces, családi vígjátékban.

Várom a véleményeteket a filmről, ha láttátok már, ha pedig még nem… megnézitek?

Puszi,
Ninaa

Ismét egy filmajánló lát napvilágot a blogon, ugyanis a múlt hónap végén néztem meg a Halálom napja című thrillert, amire sokan mondták, hogy nem túl jó. Engem amúgy teljesen lekötött. Viszont abban igazat kell adjak, hogy van jobb alkotás is tőle és ez egy egyszer nézős darab lett.

Először is, szögezzük le: ez nem a Halálod appja és nem is a Boldog halálnapot című film. Ez a Death of Me, ami egy 2020-as thriller, amiben Maggie Q és Luke Hemsworth játssza a főszereplő házaspárt. Csak azért írtam le, mert amikor kiraktam a személyes face profilomra, hogy ezt fogom megnézni, volt, aki összekeverte.

Folytatom a személyesebb vonalat és a havi összegzőt, szóval most az áprilisi kedvencek posztommal érkeztem. Hogy miről is fog szólni? Arról, ami én vagyok, amit én szerettem az aktuális hónapban. Remélem érdekesnek fogjátok találni. Az előző havit is elolvashatjátok, ha kíváncsiak vagytok rá. Ebben a bejegyzésben szinte minden benne van, kivéve a kpop részleg, ugyanis arról már készült egy havi kedvencek poszt. Felkészültetek a márciusi kedvencek bejegyzésere? Kicsit hosszú lesz.

AZ ÁPRILISI HÓNAPBAN A KEDVENC BLOGPOSZTJAIM…

Először is megemlíteném, hogy múlt hónapban lett két éves egyik bloggercsajszim blogjának a születésnapja, szóval itt is szeretném őt megemlíteni, mert nagyon jó az oldala és érdemes hozzá benézni. Másik nagy kedvenc posztom az ilyenazelet.hu szerkeszőtjétől származik, ami a “Légy vidám, jókedvű és boldog!“. Imádtam olvasni, teljesen az én életfelfogásomat és az sem utolsó szempont a bloggal kapcsolatban, hogy fontos dologra hívja fel az emberek figyelmét. Mindenképp ajánlom megtekintésre. Ha már fontosságról van szó, akkor az Élet a Bolygón! De meddig? című bejegyzés, ami szintén teljesen magával ragadott, mennyi igazság van benne. Olvassátok el mindenféleképpen. Végezetül pedig egy könnyedebb posztot hoztam, mint ajánlót, mint az én április kedvencemet, ami az utazásról szól. Tenerifei számomra egy teljesen ismeretlen hely, de a képek és a poszt alapján abszolút megérőnek tartom, hogy egyszer mindenki ellátogasson oda.