Mostanában rengeteg régi sorozat kapott újítást vagy folytatást. Ilyen például a Pretty Little Liars: Original Sin, ami ugye a Pretty Little Liars alsorozata, valamint ilyen a Sex és New York, ami több év után ugye egy folytatást kapott. 2021-ben pedig a Gossip Girl, azaz a Pletykafészek is újra lett gondolva, de nagyjából mégis ugyan az a felállás, mint az anyasorozatban, de modernizálták is egyben.

Először is, ha van kedvetek olvassátok el a sorozat első évadának első feléről írt véleményt, amit az AH Magazin oldalán osztottunk meg veletek.

A magazinban írtunk arról, hogy a Gossip Girl – Az új pletykacica nem akart más lenni, mint az eredeti, csak egy kicsit tovább gondolta ezt az egész Pletykacica dolgot. A középpontjában még mindig a New York-i magániskolai Upper East Side tizenévesei állnak, de ez már egy új generáció. Ráadásul a Pletykacica kiléte ebben a verzióban a nézők számára sem titok: a tanárok azok. Különösen egy, aki azért csinálja, mert jobbá szeretné tenni a gazdag fiatalokat, akik sakkban tartják az iskolát.

Ez a része nekem nagyon tetszett, hisz valljuk be, ma már nem tartanak a tanároktól a diákok. Amikor én voltam diák, ez nem így ment. Biztosan a tanárok is változtak, nincs akkora tekintélyük (tisztelet a kivételnek), de a gyerekek sokkal nagyobb fokú fordulatot tettek. Hogy mindezt honnan tudom? Pedagógiai asszisztens voltam jó pár évig. Nem egy rossz szakma, de ki kell vívni azt, hogy tiszteljenek, emellett pedig a kedvességgel csak óvatosan.

Pletykacicát egyébként Tavi Gevinson alakítja, akiről egy kis érdekességet is elárulnék, ha még nem tudnátok róla: 11 évesen, az eredeti Gossip Girl ​​premierje utáni évben indította el divatblogját, a Style Rookie-t, ami elég népszerű volt. Elhívták különböző interjúkra, divatbemutatókra, majd 16 évesen színészkedni kezdett. Jelenleg a színészet mellett pedig a rookiemag.com főszerkesztője.

Na, de vissza a sorozathoz.

A Gossip Girl abban biztosan hasonlít az elődjére, hogy tele van árulással, titokkal, szerelemmel és persze pletykákkal. Az pedig már egy kis fűszer az egészben, hogy tudatosan figyelnek a többszínűségre, az LMBTQ+ közösség támogatására és minden másra, ami a mai társadalmat érinti. A pánszexualistást, valamint a poliamor életmódot is behozzák és a tüntetéssel kapcsolatban is akadt egy-két rész, de az hamar fuccsba ment. Ezeken kívül sajnos tele van klisével és felesleges drámával, de ettől függetlenül a sorozat szuper kikapcsolódást tud nyújtani. Viszont nincs meg az az üres érzés, hogy “véget ért a sorozat, és most mit csináljak az életemmel?”. Tudjátok szerintem Ti is, hogy mire gondolok. (⁠◠⁠‿⁠◕⁠)

Ami kissé fura és durva volt, de mégis valóságszerű, ahogy a Pletykacicánk tanárként örül a diákok feletti hatalomnak. A sorozat végét viszont nagyon jól lezárták ezzel kapcsolatban. Nem akarták csak “úgy” hagyni, amiért örök hálám és bármennyire is tetszett a “tegyük jobbá a fiatalokat” felfogása, a végével tökéletesen egyet kellett, hogy értsek.

Az Upper East Side-i gazdagrét egyébként nagyon jól be lett mutatva. Ez is igazán életszerű, hisz a mai fiatalok, ahogy mi a közösségi médiában élünk. Nagyon nagy hangsúly van fektetve az instagramra, a tiktokra, az online jelenlétre. Ez pedig könnyen gerjeszt vitákat, cicaharcokat, amit a sorozatban ki is használtak. Természetesen mindez a lányokat helyezte előtérbe, hisz a fiúknál ez tökre más. Ahogy a sorozatban láthattuk, úgy a valóságra is totál igaz. A srácok le se szarják az egészet, ami a csajok körül forog (vagyis a 80-90%). Hülyeségnek tartják a kis harcaikat, ami szerintem a valóságban is így szokott lenni. Nagyon örülök, hogy ezt sem vitték túlzásba.

Szerettem és van, amit nem szerettem

Ami még tetszett, az az, hogy a párkapcsolatra, a különböző párkapcsolati formákra is nagy hangsúlyt próbáltak fektetni. A poliamor kapcsolat (azaz, hogy többen is vannak egy kapcsolatban és erről mindenki tud) szerintem igazán remekül be lett mutatva. A három pár közötti félelem, aggódás, kicsi féltékenység, de a szeretet kimutatása is benne volt, ami nekem szintén nagyon valósághű volt. Szuper, hogy erről is többet megtudhattunk.

Ami nem tetszett: a Serena vs Blair rivalizálás nagyon nem sikerült a Julien vs Zoya cicaharccal. Egyszerűen nem voltak annyira szerethetőek, valamint nem is lett igazán érthető a kettejük közti vita kezdete. Szerintem nem volt jól átgondolva ez a koncepció, de kellett a feszkó, így értem, hogy miért akarták a köztük lévő harcot. A többiek közti baráti kötelék megerősítése vagy épp elszakadása az pedig olykor felesleges dráma volt. Úgy vettem észre, hogy voltak olyan pillanatok, amikor nem tudtak mit kitalálni és klisé hátán klisé volt.

A divatbemutatók és a ruhák egyébként nekem bejöttek. A karakterekkel sem voltak nagy gondok, bár nem volt mind szerethető, sőt… De erőltetettnek szinte egyiket sem találtam.

A kedvencem egyértelműen a poliamor kapcsolatban szereplők voltak. Thomas Doherty még mindig az egyik kedvenc feltörekvő színészem.

Összességében:

A sorozat nem egy lángész, bármennyire is szeretett volna komoly témakkal foglalkozni, nem mindig sikerült. Vannak egyébként nagyon jó pillanatai, de a klisék, a felesleges drámák sokat elvesznek belőle. Leginkább azoknak ajánlom, akiknek kikapcsolódásra vágynak és hiányzik nekik a Gossip Girl. Azt viszont szintén meg kell említenem, hogy nem szabad az eredeti sorozathoz hasonlítani. Mint írtam, kikapcsolódni tökéletes lesz. Az, hogy a második évad után elkaszálták a sorozatot, mindent elárul. Azonban szuper, hogy normális lezárást kapott. Ennek én igazán örülök, mert utálom, amikor egy sorozat nincs befejezve.

Ki látta már? Mondjatok el mindent, hogy mit gondoltok erről az újragondolásról és persze az eredetiről is várom a véleményeteket.