Eljött az a pillanat is, amikor ismét személyesebbre veszem a dolgokat és elárulom, hogy mi a fene történt velem az elmúlt két hónapban. Ugyanis szeptemberben volt egy hasonló bejegyzésem, de én minden hónap elejére terveztem ezt. Na lényegtelen, a szeptemberem amúgy is csak úgy elillant, mert sok mindent nem csináltam. Munka volt, szerelem és kutyasétáltatás.
Hogy októberben mi történt? Azért az már kissé mozgalmasabb volt, ugyanis meglátogatott a pestközeli barátnőm, Nóri. Már körülbelül egy éve nem láttuk egymást, így a családjával kocsiba ültek és Miskolcon találkoztunk. Van két pici cuki lánya, szóval olyan helyre kellett mennünk, ahol ők is elszórakozhatnak. Én a Tündérkertet választottam, mert úgy gondoltam, hogy mi is el tudunk lenni és a kicsik sem fognak unatkozni.
A Tündérkert meseszép volt, rengeteg képet készítettünk aznap és természetesen sokat is beszélgettünk. Örültem, hogy meglátogattak, már hiányzott a bolond feje. Pár képet meg is osztottam a mai napon az instagram oldalamon.
Szeptemberben említettem, hogy új kollégát fogok kapni, mert a jelenlegi november közepéig dolgozhat. Szóval úgy alakult, hogy az egyik barátnőm került oda mellém, igen, kis protekció, de mivel tudtam, hogy ügyes, mert hasonló helyen dolgozott, így beajánlottam. A főnök pedig úgy volt vele, hogy próbáljuk ki. Eddig szerencsére bevált, szóval még hárman dolgozunk, de pár nap és már csak ketten leszünk. Változás nincs, haladunk, pályzatokkal foglalkozunk, mivel a főnökünk idősebb, így sokat beszélünk a vírusról, ami engem kikészít. Viszont próbálunk vigyázni rá, még ilyen kevesen is maszkot viselünk és tartjuk nagyjából a távolságot. Bízom benne, hogy lassan már vége lesz ennek a nyavajának és fellélegezhetünk.
Hogy még mi a helyzet? NOVEMBER VAN! Én el sem hiszem, hogy már csak két hónap van az évből. Nagyon szeretném, ha 2021-ben vége lenne ennek az őrült 2020-nak minden terrortámadásaival és vírusával együtt. Más nem igazán történt, annyit még azért megemlítek, hogy végre visszakaptam a számítógépem, így a laptop ismét pihenhet én pedig normálisan játszhatok, blogolhatok, photoshoppolhatok. A szerelmi életem pedig jelenleg tökéletes, de ezt félve írom le, nehogy valami gond adódjon. Szóval most tényleg minden rendben, boldog vagyok.
Veletek miújság?
Puszi,
Ninaa
Blogtober búcsúposzt, hiszen ma véget ér az októberi hónap és ilyenkor mindig előjön egy kis vita az emberek közt. Minden évben probléma, hogy a magyarok ilyenkor a holtakra emlékeznek és nem halloweent tartanak, mint az amerikaiak. Ez természetesen nem mindenkinél van így, hiszen vannak olyanok, akik az amerikai hagyományokat IS szeretnék erősíteni. Én is leginkább ezek közé az emberek közé tartozom.
A VUCH pénztárca története
Tudjátok, nagyon sok nyereményjátékra jelentkezem facebookon és igazából instagramon is. Azonban nagyon kevésszer nyerek valamit. Ez az alkalom most nem ilyen volt. A VUCH facebook oldalán volt egy nyereményjáték, amivel egy gyönyörű pénztárcát lehetett szerezni. Az esélytelenek nyugalmával neveztem, majd a sorsolás napján néztem egy nagyot, amikor az én nevem volt a posztjukban, mint „az új pénztárca tulajdonosa”. El sem tudom mondani, hogy mennyire örültem, mert már eleve akartam egy pénztárcát (névnapomra tuti kaptam volna), szóval nagyon jókor jött a szerencse. Plusz végre történt valami jó is velem azon a héten, ugyanis elég szerencsétlen napjaim voltak.
Már jó pár éve ismertem az f(x) nevű koreai bandát, mindig vártam arra, hogy visszatérjenek. Bár a kedvenc tagom Sulli, már 2015-ben el hagyta a csapatot, hogy a színészkedésre koncentráljon. A fiatal énekes-színésznő életét mindig próbáltam nyomon követni, sajnos rengeteg támadás érte.. és meg is lett az eredménye. Sulli egy éve már a mennyben énekel és színészkedik. Sajnos felakasztotta magát. Annyira szomorú mindig ilyenről olvasni, aztán pedig valahogy könnyítenünk kell nekünk is, fanoknak a lelkünkön. Amellett, hogy az f(x) dalait hallgatom és az örök mosolygó leányzót nézem, muszáj írnom róla. Összeszorul a szívem. Egy ilyen fiatal és gyönyörű és tehetséges lánynak nem szabadott volna feladnia, hogy tudta ennyire elrejteni fájdalmait, miért nem kért segítséget? Szomorú és tragikus ez az egész. Nyugodjon békében!