Ismét jöttem egy filmajánlóval, ugynais nemrég néztem meg a 47 méter mélyen című cápás horrort. Nem volt rossz viszhangja és az nekem adott egy kis pluszt, hogy Claire Holt volt az egyik főszereplője.
Na de, hogy miről szól a film?
A címből talán már kideríthettétek. Viszont azért tartsatok velem a teljes bejegyzésben.
Szóval, a történet egy testvérpárról szól, akik Mexikóban nyaralnak. A lányok extrém cápa-lesre mennek, ahol egy ketrecbe zárva merülnek le a mélyvízbe. A ketrecet tartó zsinór/kábel azonban elszakad és a lányok a cápákkal teli mélybe zuhannak, 47 méter mélyre. Az oxigénpalack, hiszen búvárfelszerelésben merültek, összesen egy óráig bírja ki, így gyorsan kell, hogy segítsenek rajtuk a hajón lévő emberek. Azonban ez nem olyan egyszerű egy cápákkal teli tengerben.
Felkészültetek a tavaszi-nyári összefoglaló bejegyzésemre?
Hogy mi történt velem mostanában? Azt nehéz lesz ismét összeszedni, de azt hiszem az instagram nagy segítségemre lesz ebben. >_< Remélem hiányoltátok már ezt a bejegyzést. Igyekszem visszatérni egy rövidebb intervallumra, hogy ne negyed évet kelljen erre a posztra is várni.
Ha érdekel a téli összefoglaló a mindenek előtt, akkor kattints a linkre!
Először is kezdjük azzal, hogy a tavasz beköszöntével rózsaszínbe borult az instám és egyébként nagyon szerettem azt az elrendezést. Viszont sokáig nem bírom a pink színt, így tavasz végén váltottam, bár azóta csak tengek-lengek megint a stíluskeresésben.
Több, mint fél év telt el az előző Roxyval az élet bejegyzésem óta, úgyhogy eljött az ideje, hogy érkezzek ennek a posztsorozatnak is a második részével. Ez pedig nem más, mint Roxy története!
Hogyan került hozzánk?
2019 decemberében találtuk a közösségi médiában Roxyt, ugyanis a gazdájuknak visszavitte az, aki örökbe fogadta.
Azonnal lecsaptunk rá. A kinézete teljesen magával ragadott, az akkor még zorró szemeivel és a pimasz tekintetével. Egyszerűen beleszerettünk. Amit tudtunk róla a leírás alapján, hogy játékos, 10 hónapos és a mozgásigénye nagy. Egy igazi husky.
Akartuk.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar fogok írni a TVD univerzummal kapcsolatban, de egy hete ért véget a Legacies. A franchise ezennel egy időre lezárult, természetesen mi rajongók reménykedünk, hogy még láthatjuk a csapatot (pl.: Damon & Elena története), de egyelőre elengedjük. Most pedig szeretném megosztani a sorozatról a véleményem.
Mi is az a Legacies?
A Vámpírnaplók első spin-offja a The Originals volt, ami szintén kapott egy alsorozatot, így lett a Legacies. Ezáltal pedig létrejött a TVD univerzum, azaz a franchise.
Tudtátok, hogy a The Originals után kezdtem el megnézni a Vámpírnaplók című anyasorozatot? Lehet, hogy ez másoknak furán hangzik, de mindig is sokkal jobbnak tartottam a spin-offot. Viszont.. mivel nagyon szerettétek a The Originalsról írt sorozatajánló posztom, gondoltam akkor a The Vampire Diariesról is kell egy hasonló.
Már több, mint öt éve ért véget ez a csoda, amit egyébként először én (is) azok közé a sorozatok közé soroltam, amit utálok. Mikor alig láttam belőle pár részletet… Sose ítéljetek el így egy alkotást. Majd mikor Amerikában a 7. évadot sugározták, adtam neki egy esélyt. És hogy mi lett ennek az eredménye? Beleszerettem. Most pedig arról olvashattok, hogy miért és hogy mi a véleményem róla.