Azt hiszem már ez a bejegyzés is kell, hogy folytatódjon. Nagyon ráálltam arra, hogy mostanában nem írok személyesebb dolgokról, de azért most remélem, hogy bepótlom. Hamarosan érkezem egy haul és egy kpop kedvencekkel is, csak győzzétek kivárni >_<

Egyébként:

Kicsi változtatásokat végzek itt (is), ugyanis ebbe belekerültek anno’ a kedvenc blogposztok, de szeretnék abból is egy posztsorozatot készíteni. Remélem össze is jön a közeljövőben, de addig is szemezgessetek az első féléves kedvenceimből vagy a személyesebb posztokból.

Zenei stílus akkor és most.

Mindig változunk és ez egy jó dolog. Bár vannak pillanatok, amikor visszasírjuk a régi énünket. Ugye? Veletek is biztos előfordult már egyszer-kétszer, hogy visszamentetek volna 10 évet az időben.

Így van ez a zenei stílussal is, vagyis nálam, ugyanis rengeteget változott. Tini koromban leginkább a rap zenét részesítettem előnyben, de voltam egy hétig (igen, kőkemény hét napon keresztül) “rocker” is. Akkoriban a The Rasmus, a Tokio Hotel volt a menő, valamint a Good Charlotte, Green Day, System of a Down és a magyarok közül is említsük meg a Kárpátiát, a Tankcsapdát vagy a Depressziót. Nem mondom, hogy most nem hallgatom meg őket (a SOAD és a Depresszió azóta is megszólal nálam), de mára teljesen más vonalon mozgok.

Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára kihívásos posztom, de már azt hiszem ideje volt, hogy hozzam a következőt. Ez a nosztalgia tag a we♥it nevű oldalról van, kérlek, ha viszitek őt is osszátok meg.

Na de lássuk a kérdéseket és a válaszaimat.

1. Kedvenc gyerekkori disney hercegnő? Megváltozott?
A kedvenc gyerekkori disney hercegnőm Jázmin volt az Aladdinból. Azóta pedig azt hiszem nagy Aranyhaj párti vagyok, viszont a kettő közül nem tudnék választani.

Ismét jöttem egy filmajánlóval, ugynais nemrég néztem meg a 47 méter mélyen című cápás horrort. Nem volt rossz viszhangja és az nekem adott egy kis pluszt, hogy Claire Holt volt az egyik főszereplője.

Na de, hogy miről szól a film?

A címből talán már kideríthettétek. Viszont azért tartsatok velem a teljes bejegyzésben.

Szóval, a történet egy testvérpárról szól, akik Mexikóban nyaralnak. A lányok extrém cápa-lesre mennek, ahol egy ketrecbe zárva merülnek le a mélyvízbe. A ketrecet tartó zsinór/kábel azonban elszakad és a lányok a cápákkal teli mélybe zuhannak, 47 méter mélyre. Az oxigénpalack, hiszen búvárfelszerelésben merültek, összesen egy óráig bírja ki, így gyorsan kell, hogy segítsenek rajtuk a hajón lévő emberek. Azonban ez nem olyan egyszerű egy cápákkal teli tengerben.

Felkészültetek a tavaszi-nyári összefoglaló bejegyzésemre?

Hogy mi történt velem mostanában? Azt nehéz lesz ismét összeszedni, de azt hiszem az instagram nagy segítségemre lesz ebben. >_< Remélem hiányoltátok már ezt a bejegyzést. Igyekszem visszatérni egy rövidebb intervallumra, hogy ne negyed évet kelljen erre a posztra is várni.

Ha érdekel a téli összefoglaló a mindenek előtt, akkor kattints a linkre!

Először is kezdjük azzal, hogy a tavasz beköszöntével rózsaszínbe borult az instám és egyébként nagyon szerettem azt az elrendezést. Viszont sokáig nem bírom a pink színt, így tavasz végén váltottam, bár azóta csak tengek-lengek megint a stíluskeresésben.