Ismét egy személyesebb bejegyzést olvashattok tőlem, ismét egy miújság velem poszt, amiben elárulom, hogy mi történt a februári és a márciusi hónapban. Először is elárultom nektek, hogy a februári hónapban semmi újdonság nem történt, amit meg is oszthattam volna veletek, szóval inkább kihagytam azt a hónapot. Nem akartam túl rövid bejegyzéssel érkezni.

Tehát a február

Ott volt a valentin nap, amit remekül és romantikusan sikerült, boldogságos percek voltak. A szokásos kis rituálénkkal ünnepeltük a szerlemesek napját. Fürdő, sütik, kis iszogatás és persze az elmaradhatatlan beszélgetés és összebújós minőségi idő.

Aztán még a valentin nap előtt megünnepeltük haverunk születésnapját, ugyanis ezen a gyönyörű eseményen született meg. Mivel programja volt aznapra, így előtte való héten ültünk össze és csaptunk egy mini baráti összejövetelt.

Hogy még miújság velem?

Mesélek még egy kicsit a munkámról. A főnököm egy nagyon rendes alak még mindig, tehát szeretek itt lenni, bár a fizetéssel sajnos nem vagyok előrébb. Egyszer találhatnék valami olyan helyet, ahol a fizetés is jó meg a körülöttem lévő emberek. Viszont minden nem sikerülhet. Ugye?

Ezt csak azért mondtam el nektek, mert február végén elbúcsúztunk a kolléganőnktől és a főnök elvitt minket a telkére, ahová meghívott ebédelni minket. Ez egy amolyan köszönjük, hogy velünk voltál és reméljük még találkozunk nap volt. Nagyon kedves volt, főzött nekünk, sokat beszéltünk és jól telt az a „munka”nap.

Szerencsémre amikor egy-egy újabb munkatárssal bővült a csapat, általában valami ismerős került oda, szóval jól éreztem magam mellettük. Azonban innentől egyedül kell tovább folytatnom a munkát.

Márciusban pedig ez történt

Sajnos márciusban nekem is két hét pihi lett kiosztva, mert hamarabb nem tudták meghosszabbítani a szerződésem. Persze kénytelen voltam ügyintézőként/adminisztrátorként bejárni, hiszen valakinek el kellett intézni a papírmunkákat, főleg a sajátommal kapcsolatban. Ránk jár a rúd, mert most minden romlik el, így nehezebb dolgozni, de hamarosan jön a felújítás. Ennek pedig én is nagyon örülök, bár emiatt valszeg több dolgom is lesz, ami már nem tesz annyira boldoggá… 😀

A hónapban meg volt az első szalcsisütésünk. Kifogtuk a jó időt még március 15 előtt és haverokkal elmentünk a törzshelyünkre, ahová a madár sem jár. Na jó, néha sétálókkal/bicós embereket láttunk, de szerencsére senki sem zargatott. Nagyon élveztük, beszélgettünk, ettünk, iszogattunk, ahogy az lenni szokott. Mindenki vágyott már egy ilyesmi kikapcsolódásra, szóval igen, jól éreztük magunkat.

Emellett ismét megtörtént a szigorítás, az újabb lezárások. Már nagyon unom, hogy ennyire el vagyunk zárva egymástól, a külvilágtól. Minden IS hiányzik. Próbálok mindig pozitív maradni, ahogy az lenni szokott, de azért olykor-olykor engem is le tud lombozni ez a korona.

Más miújság velem egyébként nem történt, az ember próbálja élni az életét, ahogy lehet és én is ezt teszem. Folyamatos munka, szaladgálás ide-oda (buszozás), na meg persze néha találkozni kell az ismerősökkel, hogy ne bolonduljunk meg. Megérkezett a jó idő, így több időt töltök a szabadban, ami baromira jól esik a lelkemnek és a nap mindig fel tud vidítani. A meleg az én barátom, ugye a tiétek is? Remélem, hogy jól vagytok. Legyen csodás áprilisotok.

Puszi,
Ninaa