Mi történt veled, Ninaa?

Ismét egy személyesebb bejegyzést olvashattok tőlem, ismét egy miújság velem poszt, amiben elárulom, hogy mi történt a februári és a márciusi hónapban. Először is elárultom nektek, hogy a februári hónapban semmi újdonság nem történt, amit meg is oszthattam volna veletek, szóval inkább kihagytam azt a hónapot. Nem akartam túl rövid bejegyzéssel érkezni.

Miújság velem

Tehát a február

Ott volt a valentin nap, amit remekül és romantikusan sikerült, boldogságos percek voltak. A szokásos kis rituálénkkal ünnepeltük a szerlemesek napját. Fürdő, sütik, kis iszogatás és persze az elmaradhatatlan beszélgetés és összebújós minőségi idő.

Aztán még a valentin nap előtt megünnepeltük haverunk születésnapját, ugyanis ezen a gyönyörű eseményen született meg. Mivel programja volt aznapra, így előtte való héten ültünk össze és csaptunk egy mini baráti összejövetelt.

Hogy még miújság velem?

Mesélek még egy kicsit a munkámról. A főnököm egy nagyon rendes alak még mindig, tehát szeretek itt lenni, bár a fizetéssel sajnos nem vagyok előrébb. Egyszer találhatnék valami olyan helyet, ahol a fizetés is jó meg a körülöttem lévő emberek. Viszont minden nem sikerülhet. Ugye?

Ezt csak azért mondtam el nektek, mert február végén elbúcsúztunk a kolléganőnktől és a főnök elvitt minket a telkére, ahová meghívott ebédelni minket. Ez egy amolyan köszönjük, hogy velünk voltál és reméljük még találkozunk nap volt. Nagyon kedves volt, főzött nekünk, sokat beszéltünk és jól telt az a “munka”nap.

Szerencsémre amikor egy-egy újabb munkatárssal bővült a csapat, általában valami ismerős került oda, szóval jól éreztem magam mellettük. Azonban innentől egyedül kell tovább folytatnom a munkát.

Márciusban pedig ez történt

Sajnos márciusban nekem is két hét pihi lett kiosztva, mert hamarabb nem tudták meghosszabbítani a szerződésem. Persze kénytelen voltam ügyintézőként/adminisztrátorként bejárni, hiszen valakinek el kellett intézni a papírmunkákat, főleg a sajátommal kapcsolatban. Ránk jár a rúd, mert most minden romlik el, így nehezebb dolgozni, de hamarosan jön a felújítás. Ennek pedig én is nagyon örülök, bár emiatt valszeg több dolgom is lesz, ami már nem tesz annyira boldoggá… 😀

A hónapban meg volt az első szalcsisütésünk. Kifogtuk a jó időt még március 15 előtt és haverokkal elmentünk a törzshelyünkre, ahová a madár sem jár. Na jó, néha sétálókkal/bicós embereket láttunk, de szerencsére senki sem zargatott. Nagyon élveztük, beszélgettünk, ettünk, iszogattunk, ahogy az lenni szokott. Mindenki vágyott már egy ilyesmi kikapcsolódásra, szóval igen, jól éreztük magunkat.

Emellett ismét megtörtént a szigorítás, az újabb lezárások. Már nagyon unom, hogy ennyire el vagyunk zárva egymástól, a külvilágtól. Minden IS hiányzik. Próbálok mindig pozitív maradni, ahogy az lenni szokott, de azért olykor-olykor engem is le tud lombozni ez a korona.

Más miújság velem egyébként nem történt, az ember próbálja élni az életét, ahogy lehet és én is ezt teszem. Folyamatos munka, szaladgálás ide-oda (buszozás), na meg persze néha találkozni kell az ismerősökkel, hogy ne bolonduljunk meg. Megérkezett a jó idő, így több időt töltök a szabadban, ami baromira jól esik a lelkemnek és a nap mindig fel tud vidítani. A meleg az én barátom, ugye a tiétek is? Remélem, hogy jól vagytok. Legyen csodás áprilisotok.

Puszi,
Ninaa

About the Author

Subscribe
Visszajelzés
8 hozzászólás
Oldest
Newest
Inline Feedbacks
View all comments
6 hónapja

Szerintem jól csinálod. Mindenből kihohozod a maximumot, és vannak dolgok amik ellen mi semmit sem tudunk tenni. Tartalmas hónapjaid voltak, és összességében pozitivitással van tele. 🙂

6 hónapja

Az idézet a végén nagyon tetszik!
A szalonnasütésért nagyon irigyellek, azt mi csak akkor csinálunk, ha megyünk haza, de most már lassan egy éve, hogy nem jutunk haza a korona miatt. Szóval képzelheted, hogy nekünk is mennyire elegünk van már ebből az egészből. 😢

5 hónapja

Sajnos ez a folyamatos körforgás marha rossz, hasonlóan vagyok én is :/ bízzunk a legjobbakban a jövőt illetően, meg a jó időben is. <3

5 hónapja

Nagyon jó poszt lett, szerintem az ember lánya akkor és arról ír, amiről tud, nemde? ;)Jó, ha az embernek ilyen munkahelye van. A buszozást meg tudom érteni, én is sokszor ingáztam -.- nem volt kedvencem…DE muszáj volt. Szerencsére ettől sikerült megszabadulnom, kivéve ha haza akarok menni. :’D Kihoztad magadból a legjobbat, a legjobb formádat és ennyi elég is. Biztosan lesz majd erre is megoldás, hogy minden okés és minden rendben legyen. 🙂 Néha engedni kell a lazításokat, nem stresszelni, hanem ráhagyni a természetre és csak pozitívan. Uhh szalonna sütést már jó régóta nem csináltam-csinálunk, pedig szeretem. 😀 Akkor szoktam mikor hazamegyek, de ez is inkább ritkább. ^^”

Az idézet meg nagyszerű! 😀 Szeretem az ilyeneket. 🙂

Fel a fejjel! 😉

Puszillak <3

You may also like these