Mivel újra előjött ez a rettenet, amit ibs-nek (irritábilis bél szindróma) nevezünk és ami már legalább négy éve gyötör, úgy gondoltam, hogy ideje mesélni róla nektek. Ki kell adnom magamból azt, ami most elveszi az összes életkedvem. Azt hiszem már egyszer valamennyit megosztottam veletek, de a sok költözés és egyéb mellett elveszett az a bejegyzésem. Szóval ismét nekilátok: irritábilis bél szindróma, ami megkeseríti az életem.

Jó pár éve derült ki, hogy irritábilis bél szindrómában (továbbiakban IBS) szenvedek. Ez egy igazán idegőrlő betegség és értsétek ezt szó szerint, mert a legtöbbünknek (több, mint kétezren vagyunk) a stressz, az izgatottság, idegesség hozza elő. Tehát az agyunkkal kapcsolatos, ami ugye a gyomrunkkal is kapcsolatban áll. Ha a kettő nem működik együtt normálisan, akkor könyörtelen tüneteket okoz:

Milyen tünetei vannak az Irritábilis bél szindrómának?

• görcsök és egyéb fájdalmas érzések a has- és gyomortájékban, melyek székelést követően enyhülhetnek
• alhasi nyomásérzés, teltségérzet
• hasmenés vagy szorulás, vagy a kettő felváltva
• a széklet állaga változó lehet  (kemény, híg vagy laza)
• puffadás és hangos, hallható bélmozgás
• hányás (gyakran hirtelen, hányinger nélkül)

Ebből nagy szerencsémre egyedül a hányás nem jelentkezik, a többi általában előjön és most az év kezdetével ez borzalmasan rosszra fordult, ugyanis két naponta átélem a kínt, amit az irritábilis bél szindróma okoz. Folyamatosan görcsöl a hasam (mint ha menstruálnék), aztán ugye ezen a wc segít, utána pedig alig-alig állítható meg a dolog, van, hogy 4-5 hasfogó tabletta is kell az elmulasztásához és ezek mellé társul a görcsoldó és a fájdalomcsillapító.

Hogy hogyan is kezdődött ez az egész?

Amikor először előjöttek a tünetek, nagyon megijedtem, elkezdtem utána olvasni és végül a tejérzékenységre tippeltem, aztán követte az orvos látogatása, laborvizsgálat, székletvizsgálat és ultrahangok, ahol kiderült, hogy minden leletem normális, nem találtak semmi olyat, ami elváltozást mutatna. Ezek után jött a gasztroenterológus, ahol elmondtam, hogy mikor jönnek elő a tünetek és mik azok.

Akkoriban a munkahelyem miatti állandó stresszre fogtam, de rájöttem, hogy nekem régebben is előjöttek ezek, amikor például vizsgáztam. Tudjátok az a tipikus vizsgadrukk, amikor elkezdesz izzadni, szédülni, szorongani és végül a wc-n kötsz ki, ha esetleg nem ájulsz el közben. Tehát az idegesség nagyban befolyásolja, viszont ha az ember már lassan, de biztosan elkezd félni a tünetektől, akkor annak sosem lesz vége és szinte lehetetlen elhessegetni a gondolatunkból, így ez egy ördögi kört hoz létre. Volt egy időszakom, ami igazán jó volt, elmúltak nagyjából a tünetek, néha előjött, de szerencsére sokkal több volt a tökéletes állapot. Most viszont.. egyszerűen már-már az őrületbe kerget. Év eleje óta szenvedek, de a koronavírus miatt nem igazán jutottam el újra orvoshoz, bár mostanra már jobb a helyzet a vírushelyzettel, de mégsem mentem még el dokihoz.

Visszatérve a gasztroenterológushoz, akinek ugye elmondtam, hogy mikor jönnek elő a tünetek és miket tapasztalok, azok alapján és persze a negatív leletek láttán azonnal megállapította, hogy ez IBS. Azt mondta, hogy felesleges lenne, ha tükrözésekre küldene, mert azok sem mutatnának semmit és nem is javítanának az állapotomon, lehet, hogy még rosszabb is lenne. Minden rendben van velem, ezt fejben kell elintézni és én naiv azt hittem, hogy menni fog, de úgy tűnik felülkerekedik rajtam.

Akkoriban mondták, hogy látogassak meg egy pszichiátert, de nem tettem, kaptam gyógyszert (duspatalin), ami úgy tűnt, hogy két hónap után bevált, most ismét ezt szedem és mellé probiotikumot, ami (azt hiszem) azért kell, mert a lopedium és társai valószínűleg már szétrombolták a gyomrom. Még egy diétát kellene mellé csinálnom, ami baromi nehéz tudván, hogy mit eszek és mit nem. És.. higgyétek el nekem, több a mit nem eszek listám, mint az, amit megeszek. Szóval nehéz, de ha változást akarok, akkor meg kell tennem. Emellett valószínűleg többet kéne mozognom, de ilyenkor teljesen legyengülök és felállni is alig van kedvem.

A legrosszabb tünete az, amikor összefonódik a szorongás és a depresszió érzésekkel. Ugyanis ezek következnek a kezdeti tünetek mellett, tehát ez is az IBS-hez tartozik. Amikor már az ember attól fél, hogy mi lesz ha elindul és nincs a közelben wc. Volt egy pillanatom, amikor nem mertem buszra szállni, mert féltem. Volt olyan is, amikor éjszaka sírva aludtam el, mert már nagyon ki voltam. Ezek után viszont valahogy erőt vettem magamon és azt mondtam: „Akkor is útnak indulok és nem fogja az életem tönkretenni ez a szar”. Ezt az elhatározást pedig több kevesebb sikerrel folytatom is, hiszen azóta többször utaztam messzebbre is. Ha a reggelem rossz volt, de délután programom volt, próbáltam felülkerekedni rajta.

Tudom, nem tűnik súlyosnak és olyan népbetegség szaga van, de higgyetek nekem, nagyon bele tud rondítani az ember életébe. Sokkal jobban örülnék, ha valamilyen ételintoleranciám lenne (nem kizárt, hogy már van), mert azt könnyebben ki lehetne küszöbölni. Itt nincs erről szó. Igazából bármi előhozhatja és bármikor el is tűnhet végül, csak észben kell rendben lennünk, vagy nem is tudom..

Szerintem nem tudják még az orvosok sem, hogy mit lehet vele kezdeni. Csak találgatnak és vizsgálatról vizsgálatra küldenek, de lehet még az sem és azt mondják, élj vele együtt. Kísérletezz, mit bír a gyomrod és mit nem. Légy nyugodt, kerüld a stressz helyzeteket (HAHAHA) és szedj olyan gyógyszert, ami a problémádra megfelelő. Szóval egyelőre tanácstalan vagyok… örülnék, ha valaki örökre megszabadítana tőle. Tönkre teszi az életem. A munkakeresés is nehézkes emellett és az ember, ha nem figyel oda könnyen elveszti a barátait, a társát, majd az életét.

Ha szeretnétek bővebben tájékozódni az irritábilis bél szindrómáról, ezen az oldalon megtehetitek!

Köszönöm, hogy ha végig olvastátok. Várok bármiféle tanácsot, receptet vagy jó tanácsot. Legyen szép napotok és legyetek egészségesek!