Most egy kicsit komolyabb személyes témával érkezem, ahogy a címből is kiderült. Több, mint másfél éve osztottam meg veletek az IBS problémámat, talán ez volt az első alkalom, amikor nyíltan beszéltem, vagyis írtam róla. Abban a bejegyzésben elmeséltem nektek, hogy milyen tünetekkel jár ez a betegség, na és arról mitől alakulhat ki, valamint, hogy milyen orvosoknál jártam.
Aztán egy ideig egész jól voltam, bár előjött, amikor szar napjaim voltak, tudat alatt izgultam vagy ilyesmi és sosem tűnt el végleg, de mégis jól voltam. Nagyon sokáig élveztem a kis életem, aztán jött 2021. december 31 – szilveszter este jól szétcsaptam a gyomrom. Én hibám, hisz a csokilikőr tejes volt, plusz a többi alkohol sem segített aznap rajta, nagyon kellemetlen volt az egész. Rengeteg hasfogó a semmiért, nem mulasztotta el, azt hittem, hogy a kórházban fogok kikötni, de végül csak vége lett.
Azóta viszont folyton előjön. Olvastam az IBS csoportban, hogy mindenkinél más hozza elő, de azt is, hogy az alkohol táplálja ezt az egészet. Na, nálam is kialakult. Se fütyülős (a kedvencem italom), se bor, se likőrök (bár a whisky ízűt még egy felessel megihatok). Na nem ám alkoholistának nézni, fiatalság, legtöbbünk szeret egyszer-kétszer barátaival, családjával vagy akár csak a párjával kettesben szórakozni. Velem is így van, de úgy tűnik, vissza kell fognom magam, amennyire csak lehet, mert teljesen tönkre vág.
Ismét azt érzem, hogy sosem lesz vége.
Emellett a menstruációt is nehezebben viselem, hiszen akkor felerősödik az egész és mindig baj van. A görcsök mellé ez is társul, ami még rosszabbá teszi, az amúgy sem kellemes érzést. Viszont ezen túl kell esni, nem is szoktam annyira felvenni, vége van és eltűnik egy darabig.
Azonban már nem tudom mi hozza elő. Az időjárás változás? A stressz? Folyton az jár a fejemben, hogy mikor fog újra az életemre törni. Viccesen hangzik, de számomra nem az. Próbálom mindig pozitívan felfogni és azt mondogatom magamban, hogy úgyis elmúlik, már hozzászoktam. Persze nem mindig érzem így.
A párkapcsolatom szerencsére nem viseli meg, mint írtam próbálom pozitívan felfogni és nem aggódni mikor jön elő vagy mikor nem. Élem az életem, amennyire csak lehet, aztán ha tönkre teszi a napomat, másnap ugyanúgy boldogan kelek fel a szerelmem mellett. Aznap (ahogy a legutóbbi szülinapi bulin is) lehet, hogy szarul vagyok és elrontom az estét, de mindig mondom neki, hogy ez van, majd elmúlik. Tudom, hogy aggódik miattam, ahogy azt is, hogy mellettem van. Van, amikor elvicceli, ami nem mindig jön be, de csak jót akar.
A munkahelyemen is elég kemény ezzel együtt dolgozni. Ha nem irodai adminisztrátor lennék, nem is tudom mi lenne velem. Ezért sem merek váltani, pedig nagyon szeretnék már egy olyan munkát, ahol a fizetés nem éhbér. Ez is egy nagyon nehéz része az ibs-nek és sokunkat földhöz is vág. Elszakadunk a mindennapi élettől, a társaságtól, a kapcsolatoktól, míg a végén depresszióval és szorongással küzdünk az irritábilis bélszindróma mellett. Egyelőre nem értem el azt a szintet és szerintem nem is fogom, bár sokszor közel állok hozzá, de vagyok annyira erős, hogy nem adom fel. Ha pedig előjön egy minimális pánik, akkor is erőt veszek magamon és túlélem, ahogy csak lehet.
Egyszer tuti, hogy megszabadulok az IBS-től, csak túl kell járnom a saját eszemen.
Elég kellemetlen betegség lehet :/ kitartást neked Nina!! A Shenmwn Pc elvilwg erre is jó lehet. Olvastam csopiban
Köszönöm, hát nem egy leányálom. Nem tudom a PC-vel mi a helyzet, majd utána nézek, köszi az ajánlást ♥
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kell átélned. 🙁 Remélem egyszer majd sikerül végre eredményt is kapnod erről a betegségről(ugyebár privátban sokat beszélgettünk erről ^^) Sajnos a IBS nagyon egy csúnya betegség, de szinte már népbetegségnek számít és sokan keverik is a IBD-vel, pedig nem ugyanaz a kettő. :/ Remélem egyszer sikerül majd ebből kigyógyulnod, vagy ha nem is kigyógyulni belőle, de kordában tartani tudod majd! ^^
Szerencsére az életedet tudod emellett is élni és a párod is kitart melletted. Örülök hogy olykor próbál téged felvidítani, még ha segíteni nem is nagyon tud rajtad, de legalább ott van melletted, ápol és segít ott ahol neked a legjobb és ahol tud neked segíteni.
Nagyon tetszett nekem ez a személyes bejegyzésed, írhatnál gyakrabban ilyen témákban is. Legalábbis engem érdekel, hogyan vagy a IBS-el. 🙂
Pusziii
<3
UI: Innen is jobbulást kívánok neked és kitartás a IBS-hez!!! Ne add fel! 😉
Klaudi
Köszönöm ♥ Amikor épp rossz passzban vagyok mindig írok róla, mert ugye valahol ki kell adnom. Igen, jó lenne, ha nem népbetegségnek számítani, mert szó szerint szar az egész :’D Én is nagyon örülök annak, hogy mellettem állnak a szeretteim, nehéz erről írni/beszélni, kicsit kínos, de úgy érzem, kell. :
Köszönöm mégegyszer a kommented. ♥
Oh szegénykém. 🙁🙁 Nem lehet könnyű így élni! 🙁Kitartás!! ❤️❤️
Nem igazán jó érzés, de szerencsére vannak olyan napok/hetek/hónapok, amikor teljesen elmúlik, csak amikor visszatér, nem a legjobb. Köszönöm ♥
Kitartás! Jobbulást kívánok és türelmet a betegség elviseléséhez!
Köszönöm ♥ 🙂 Próbálok kitartani. ^^.
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneket kell megélned 😔 Amikor a bélendometriózisom volt akkor nekem is sok-sok gondot okozott és az epekövességgel is a hasmenés volt a legrosszabb 😔 Átérzem milyen is így létezni és úgy mond túlleni rajta 🥺 Kitartást kívánok és sok erőt ehez az egészhez 😊💪🦸♀️
Köszönöm ♥ Próbálom normálisan élni az életet, néha nehéz, de megoldható. 🙂 Másoknál vannak rosszabb tünetek, szal. örülök, hogy nálam még tűrhető.
Huh, el sem tudom képzelni mennyire megkeserítheti az embert ez a betegség. Bár, ahogy leírod és mesélted, nagyon. Lassan ez is tényleg népbetegségnek számít, ami durva, mert mennyi és mennyi ember szenvedhet ettől. Ninaa, neked nagy kitartást kívánok, remélem lehet valami megoldást találni erre. <3
Köszönöm szépen ♥ Nem a legjobb vele élni, de mint írtam fentebb is, még annyi a szerencsém, hogy nekem nem olyan durván jön elő, mint másoknál. Remélem ez nem is fog változni és a tünetek se változzanak.
Kitartást, és sok erőt kívánok!
Köszönöm ♥
Nagyon sajnálom, biztosan nem könnyű. Kitartás Ninaa! ❤
Köszönöm ♥ Nem igazán, de azért szerencsére túlélem és nézem a pozitív oldalát (úgyis elmúlik ^^”)
Szia Nina!
Én is ezzel küzdöm lassan 2 éve. Nekem kiderült a SIBO is ami már megyógyult de maradt az IBS. Nagyon átérzem a helyzetedet. Nekem az elején volt nagyon durva ki se mertem mozdulni a lakásból. Most pedg nyaralni készülök 1 hónap múlva. Az egyetlen dolog ami segít, ha nem azon kattogsz, hogy mikor jön vissza vagy mikor múlik el, hanem egy orvos mondta nekem anno, ha nem foglalkozok vele, elfog múlni. Tehát ne diétázzak, ne nézegessek forumokat ( bár ezt most megtörtem :D) és ne keressek megoldásokat mert az bennem van. Pánik beteg voltam (bár lehet ez is az) 6 évig. Akkor szintén rettentően szorongtam. Azt is úgy tudtam leküzdeni, hogy egy roham után nem foglalkoztam azzal,hogy jaj mikor jön a következő. Rohamnál pedig csak megálltam és vártam hogy elmúljon. Azóta egy rohamom se volt, talán felváltotta ez a hasi dolog 😀 De már ez sem olyan szörnyű. Te is próbálj meg másképp hozzáállni, abban van a kulcs.
Nagyon remélem hogy megoldódik 🙂 Sok sikert neked!
Sziaa!
Először is köszönöm, hogy elolvastad az írásom (még ha ezzel meg is szegted az orvos által tanácsoltat :P). Igen, bennünk van, a fejünkben, a gondolatainkban és legtöbbünk itt is tud rajta változtatni. Szerencsére én is ezen az úton haladok, csak akkor, amikor már tudom, hogy baj van, akkor vagyok elkeseredve. Utána mintha mi sem történt volna, eszek amit akarok. Kivétel a tej, azt nagyban kerülöm 😀
Köszönöm egyébként a kommentet, igyekszem nem kattogni rajta ^^ Nagyon örülök, hogy neked sikerült kilábalni belőle, valamint nagyon jó nyaralást kívánok!!! ♥
Hát még kilábalni nem teljesen de küzdés küzdés és egyszer csak elhagyom végleges, most is épp benne vagyok azért kerültem ide 🙂 De közel sem olyan vészes és már nem is kesergek. Köszönöm szépen! A nyaralás kapcsán azért van még egy kis félsz bennem 🙂
Köszönöm a válaszod 🙂
Ma nekem is épp rossz napom volt >_< Szóval átérzem, de szerencsére délután óta nincs semmi panaszom. 🙂