Folytatódjék az igaz történet című posztsorozaton, amiben most Tate Langdon kitalált karakterének sztoriját mutatom be. Az American Horror Story (továbbiakban: AHS) a horror rajongók nagy kedvence és már az első évadában (Murder House) is rengeteg, brutális valós eseményt ölel fel.

Közülük Tate Langdon karakterét emelném ki, ugyanis a sztoriját az amerikai történelem egyik legrosszabb középiskolai lövöldözése ihlette.

Vigyázzat, az igaz történet poszt spoilert tartalmazhat. Ha érdekel az AHS, de még nem láttad, akkor csak saját felelősségre olvasd el ezt a cikkemet.

Tate Langdon, mint az AHS karaktere

Az 1990-es években meghalt fiatalember abban a házban tölti idejét, ahol a tinédzser Violet Harmon él a családjával. Úgy tűnik, mélyen kötődik a fiatal lányhoz és minden áron mellette akar lenni. Az epizódok során a néző szépen lassan megismeri Langdon igazán sötét múltját és persze a Harmon család borzalmait, amit abban a házban élnek át, ahol szellemek lakoznak.

Tate tinédzserként a 90-es évek elején élt, de depressziós és magába fordulós volt édesapja miatt. Súlyos pszichés problémái és dühkitörései voltak, ami végül azzal járt, hogy megölte 15 iskolatársát a Westfield középiskolában. A rendőrök 17 golyóval végeztek vele a Gyilkos házban, ahol a főszereplőink is tengetik napjaikat. A sorozatban Tate Langdon sorsa az, hogy egy örökkévalóságig kísértse gyermekkori otthonát, amelyet szörnyű tettei után „Murder House”-nak neveztek el. A halála után is többször gyilkol.

Tate Langdon karakterét Evan Peters alakította, aki ezekben az őrült szerepekben nagyon ki tud teljesedni. Fantasztikus színész. Természetesen más műfajban is megállja a helyét. Tate végül kultikus személyiség lett és magától az American Horror Story sorozattól elválaszthatatlan karakter.

Azonban egy valóságos történetet vettek ihletésül a készítők, amely 1999-ben sokkolta az Egyesült Államokat.

Jöhet is az igaz történet része a Tate Langdon sztorinak.

Igaz történet: Eric Harris és Dylan Klebold

Eric Harris és Dylan Klebold két fiatal tinédzser, akikre talán egy kicsivel jobban oda kellett volna figyelnie mindenkinek. A srácok hetedik osztályos korukban találkoztak és idővel egyre közelebb kerültek egymáshoz. Középiskolás korukban már elválaszthatatlanok voltak. Eric és Dylan a Colorado állambeli Columbine középiskolában tanultak, amiről köztudott volt, hogy intenzív „jock-kultúra” volt jelen. Ez azt jelenti, hogy a népszerű diákok (főleg a sportolók), az oktatók és más diákok különleges bánásmódjából részesülhettek.

Ezt a két egyedi diák azonban megsínylette és nehezteltek is emiatt.

Bár iskolai zaklatásnak részesei voltak, de csak átlagos mértékben, ami a tetteikhez szerintem nem köthető. A két srácnak, főleg Ericnek eleve gondjai voltak a társadalommal, önmagával és pszichésen sem volt a legjobb állapotban. A fiatalember blogolt is, ami nyilvános volt. Az oldalán kifejezte erőszakos gondolatait és posztról posztra nyilvánvalóvá vált a társadalommal szembeni gyűlölete. Egyre gyakoribbá váltak a nyugtalanító írások, vagy akár a robbanóanyagok készítésére vonatkozó utalások.

Elborult elméjük volt

1997-ben feltűnt valakinek a blog és Eric ellen nyomozást indítottak egy bejegyzés miatt. Ebben a posztban azt ecsetelte, hogy megöli az egyik osztálytársát, Brooks Brownt (végül őt megmentette a mészárláskor). Ráadásul a weboldalán találtak egy listát, amelyben felsorolta azokat a Columbine-i diákokat és tanárokat, akiket „először akar megölni”. A blogjából kiderült az is, hogy a természetes szelekció híve. Megírta, hogy egyszer szeretne mindenkit egy szuper Doom játékba bevonni és gondoskodni arról, hogy a gyengék meghaljanak, az erősek pedig éljenek.

Végül ebből az egészből nem lett semmi, hiába kért egy nyomozó házkutatási parancsot.

Viszont a barátja, Dylan mindig mintagyerekként volt jelen, azonban később kiderült, hogy öngyilkossággal kapcsolatos gondolataitól hemzsegett az elméje, amit a naplójába írt le. Ez sajnos nem szúrt szemet senkinek, csak a mészárlás után tudták meg például a szülei is. Naplóiban továbbá azt is megosztotta, hogy úgy érzi, hogy senki sem fogadja el és senki sem szereti őt. Nem került igazán nagy bajba, kisebb csínytevései voltak, de egy átlagos tininek tűnt.

Az osztálytársai egyébként nagyon félénk és csendes gyerekként emlékeztek vissza rá.

A kezdetek, amikor még megállíthatták volna őket

1998-ban Eric Harrist és Dylan Kleboldot letartóztatták, mert feltörtek egy kisteherautót. Ennek következményeként egy fiatalkorúak elterelő programjába küldték őket, ahol pszichiátriai kezelést és dühkezelési órákat kaptak. Ericet a depresszióhoz köthető öngyilkossági gondolatai miatt is kezelték. A program alatt azonban úgy gondolták, hogy a két tinédzser még jó útra térhet, nagy jövő állhat előttük. De valóban így volt?

Nem Amerikának kellene a szabadok országának lennie? Hogy lehet, hogy ha szabad vagyok, nem vehetek el valami kibaszott hülyeséget a tulajdonosától, ha ott hagyja azt a kibaszott furgonja elülső ülésén, a kibaszott éjszaka közepén? Természetes szelekció. A rohadékot le kellene lőni – írta egyik bejegyzésében Dylan.

A kérdésre egy egyértelmű NEM a válasz.

Ez a (félig sikeres) merénylet pedig a bánat és a félelem áradását váltotta ki Amerikában és világszerte.

A mészárlás napja

1999. április 20-án Eric Harris és Dylan Klebold már mindennel készen volt. A letartóztatásuk után Eric már nem osztotta meg intim gondolatait a saját blogján, nem naplóként használta, hanem bombákkal és lőfegyverekkel kapcsolatban írt. Ebben már Dylan Klebold is részt vett és 1998-tól részletezték benne az iskolájuk elleni támadási szándékukat.

A terv kidolgozott volt, határozott lépésekkel. Azt is leírták, hogy a nap legforgalmasabb időszakában bombákat helyeznek el az iskola étkezdéjében, hogy minél több áldozata legyen. Ezután majd fegyverrel ölnek meg mindenkit, aki életben marad. Harris és Klebold ezeket a posztokat és házi videókat is hátrahagyott, amiben előrevetítették a mészárlást és elmagyarázták indítékaikat. Azonban a bizonyítékok nagy részét a hatóságok soha nem hozták nyilvánosságra.

1999. április 20-án Eric fehér pólót viselt, amelyen fekete színnel volt rányomtatva a “Natural selection” felirat. Dylan-en pedig fekete póló volt, amelyen piros betűkkel a „WRATH” (megtorlás, büntetés, bosszúállás, “isteni fenyítés”, ki minek értelmezi) felirat volt olvasható.

Dylan úgy látta magukat, mint “istenszerű lények” és felsőbbrendűbbek, mint a többi ember.

A legnagyobb kérdés a miért?

Sokan úgy vélték, hogy Adolf Hitler születésnapja miatt választották ezt az időpontot, de valójában csak véletlen egybeesés volt. A fiúknak az volt a szándéka, hogy előző nap, az 1995-ös oklahomavárosi robbantás évfordulóján bombázzák le az iskolájukat, de a helyi “drogdíler”, akinek a két srácot el kellett volna látnia a lőszerrel, késett.

A későbbi vizsgálatok során megállapították, hogy Harris és Klebold véletlenszerűen választották ki áldozataikat. A két tinédzser eredetileg le akarta bombázni az iskolájukat, több száz ember halálát okozva ezzel. Becslések szerint ha a kávézóban elhelyezett bombák bármelyike ​​megfelelően felrobbant volna, a robbanás kiterjedt szerkezeti károsodást okozhatott volna az iskolában és több száz áldozatot követelt volna. Az április közepén történt mészárlás napján végül nem robbantak fel azok a bombák. Ez hatalmas szerencse volt. Azonban a két tinédzser nem adta fel. Felgyújtották iskolájukat és elkezdtek lövöldözni, hogy minél több embert megölhessenek. Egy óra alatt 12 diák és egy tanár halt meg az eszeveszett támadásuk során. Rajtuk kívül még több, mint 20 embert megsebesítettek.

„Nevettek, miután lőttek” – mondta Aaron Cohn, egy túlélő. „Olyan volt, mintha végre élnének.”

A két elkövető, amikor úgy gondolták, hogy már nincs tovább, “elérték a céljukat” öngyilkosok lettek.

Abban az időben ez volt az amerikai történelem legsúlyosabb lövöldözése, ami egy középiskolában lezajlott.

Volt akiket elítéltek?

Hat év börtönbüntetésre ítélték Mark Manest, azt a férfit, aki fegyvert adott el Harrisnak, és 100 lőszert vásárolt neki a gyilkosságok előtt. Egy másik férfit, Philip Durant, aki bemutatta Harrist és Kleboldot Manesnek, szintén börtönbüntetésre ítélték.

Fenn maradt a nevük

Ez volt szerintem és sokak szerint a legnagyobb céljuk. A mészárlást követő nyomozások, perek, valamint az iskolai lövöldözésről készült több tucat dokumentumfilm a gyilkosok különböző indítékait vizsgálta: depresszió, pszichiátriai problémák, bosszú a zaklatás miatt, valamint a videojátékok. A támadás pontos indítéka azonban továbbra is kérdéses.

A két tinédzser a popkultúra ikonjaivá is váltak, a párosukat gyakran ábrázolják, hivatkoznak rájuk és láthatjuk őket filmekben, sorozatokban, videojátékokban, zenében és könyvekben. A lövöldözés óta sok gyilkos merített ihletet belőlük (ezt Columbine-effektusnak nevezték el), vagy hősként, mártírként és istenként emlegették őket, de szimpátiát is fejeztek ki irántuk.

Van egy rajongótábor, akik megalkották a “Columbiners” kifejezést, akik fan-fictiont írnak és fan art-ot rajzolnak róluk. Valamint vannak akik Halloween alkalmából őket cosplayelik (vagy bármilyen beöltözős alakolmra).

Igaz történet: a srácok és Tate Langdon

Bár ahogy olvashatjátok, nem teljesen egyezik a történet az AHS sztorijával, de ihletként tökéletesen megállta a helyét. Eric és Dylan (sajnos) ismét felkapottá vált, valamint Tate karaktere is ikonikus lett. A történet nagyon sokkoló volt számomra is, amikor először olvastam. Nagyon félelmetes, hogy el tud kattanni egy (vagy több) fiatal ember elméje. Ha pedig nem figyelnek rá, még rosszabb lehet a vége. Én, mint horrorkedvelő és az igaz történetek “megszállottja” néha elgondolkozom azon, hogy miért osztom meg ezeket veletek. Viszont rájövök, hogy jó tudni erről és hátha egy kicsit jobban odafigyelünk a társainkra ezek után. Vagy a jelekre, intő mondatokra, tettekre.

Sokan merítenek a mai napig ihletet a két fiatal életútjából, hiszen ez az eset volt az iskolai terrortámadás egyik “úttörője”.

Ki ismerte ezt a történetet? Mit gondoltok, mi lehetett a két srác valódi indítéka?

További igaz történet cikkeimet is olvassátok el, ha ezt érdekesnek találtátok.

Forrásként a wikipedia oldalait használtam.