Filmajánló: Amityville – Az ébredés

Eljött hát a második horrorfilm ajánlóm is a #spooktober alkalmából, ami a The Amityville Horror részei, természetesen a véleményemmel lesz karöltve. A film az 1974–es valós esetet dolgozza fel, amikor is egy férfi hajnali negyed négykor lelövi egy sörétes puskával a feleségét és gyermekeit, majd a bíróságon az egészet a házra fogja, miszerint megszállta őt egy gonosz, és azt suttogta neki, hogy ölje meg a családját. 

Erről a sztoriról írtam az AH Magazinba:

  1. ‘The Amityville Horror’ igaz története: A DeFeo család
  2. A ‘The Amityville Horror’ igaz története: A Lutz család

A mai anyagunk egy kicsit másképp dolgozza fel az egész történetet, aminek nagyon sokan örültünk, hiszen ez már a tizenikszedik alkotás erről az esetről. Nekem a 2005–ös feldolgozás a kedvencem, aminek a címe: A rettegés háza (The Amityville Horror). Ez a film a DeFeo család történetét dolgozza fel, ami igazán hátborzongatóra és nyomasztóra sikeredett. Ryan Reynolds volt a főszereplő, aki szerintem nagyon jól alakította a megkapott karaktert és talán még kinézetre is hasonlított egy picit az 1974–es gyilkosra. Egyébként amikor először láttam, teljesen lesokkolt, aztán az is felzaklatott, hogy igaz történeten alapul, de ettől függetlenül is imádom a filmet, a sztori természetesen szomorú.

Viszont a The Amityville – Az ébredés, amiről ebben a bejegyzésben szó lesz sem áll távol tőlem, mert az előzetese alapján igazi félelemfaktorú film. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy egy kicsit átformálta az egész történetet, szóval mindenképp meg kellett, hogy nézzem.

Hogy miről szól?

Belle (Bella Thorne), húgával (Mckenna Grace, mint Juliet), édesanyjával (Jennifer Jason Leigh, mint Joan) és a magatehetetlen ikertestvérével, Jamessel (Cameron Monaghan) a híres Amytiville házba költöznek, hogy a beteg fiú, akit csak gépek tartanak életben közelebb legyen a kórházhoz, ahol kezelik és teljes mértékben a gyógyulásra tudjanak koncentrálni. A ház gonosza pedig természetesen a fiúba költözik. 

Véleményem a filmről

Bella nagyon jól alakította a lázadó tinédzsert és átjöttek az érzelmei is, szerintem nagyon jól játszotta a szerepét. Cameron viszont… vitte az egészet, főleg az utolsó fél órában, amikor már a gonosz teljesen átvette az irányítást a teste felett. Az is nagyon félelmetes volt, amikor csak feküdt az ágyban és a szemével pillantott ide – oda, de miután lábra állt… bumm. Ütött. Meg a teste ahogy meg volt csinálva, ahh… nagyon félelmetes volt. Hogy mi tetszett még? A csavarok. Remek húzásokkal álltak elő, az álmokról pedig nem is akarok nyilatkozni. Eszméletlen volt.

Ami viszont nem tetszett, hogy nem mentek bele jobban a magánéletükbe, nem sokat tudhattunk meg róluk, sem a többi szereplőről. Aztán az sem tetszett, hogy bele – bele kaptak egy – egy megoldásba, aztán félbemaradt. Ennek ellenére volt egy–két szívrohamféle érzésem Cameron miatt, de a 2005–ös nyomasztó filmet, mint kedvencet nem tudta felülmúlni. Természetesen azt sem tudom mondani, hogy nézhetetlen, de azért az elődjéhez kevés volt.  

Nem volt ez annyira rossz, kicsit több időt lehetett volna szánni vagy James gonosszá válására, vagy pedig a sztori bővebb kidolgozására. Viszont félelmetes volt, érdekes és a színészek is jól alakítottak.  Egyszer érdemes megnézni.

Ti láttátok már valamelyik verzióját? Ha még nem, mindenképp nézzétek meg, ezt a kettőt nagyon ajánlom. Ha pedig láttátok, akkor tessék megosztani velem a véleményeteket. 

Puszi,
Ninaa

Subscribe
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments