Eljött az a pillanat is, amikor ismét személyesebbre veszem a dolgokat és elárulom, hogy mi a fene történt velem az elmúlt két hónapban. Ugyanis szeptemberben volt egy hasonló bejegyzésem, de én minden hónap elejére terveztem ezt. Na lényegtelen, a szeptemberem amúgy is csak úgy elillant, mert sok mindent nem csináltam. Munka volt, szerelem és kutyasétáltatás.

Hogy októberben mi történt? Azért az már kissé mozgalmasabb volt, ugyanis meglátogatott a pestközeli barátnőm, Nóri. Már körülbelül egy éve nem láttuk egymást, így a családjával kocsiba ültek és Miskolcon találkoztunk. Van két pici cuki lánya, szóval olyan helyre kellett mennünk, ahol ők is elszórakozhatnak. Én a Tündérkertet választottam, mert úgy gondoltam, hogy mi is el tudunk lenni és a kicsik sem fognak unatkozni.

A Tündérkert meseszép volt, rengeteg képet készítettünk aznap és természetesen sokat is beszélgettünk. Örültem, hogy meglátogattak, már hiányzott a bolond feje. Pár képet meg is osztottam a mai napon az instagram oldalamon.

Szeptemberben említettem, hogy új kollégát fogok kapni, mert a jelenlegi november közepéig dolgozhat. Szóval úgy alakult, hogy az egyik barátnőm került oda mellém, igen, kis protekció, de mivel tudtam, hogy ügyes, mert hasonló helyen dolgozott, így beajánlottam. A főnök pedig úgy volt vele, hogy próbáljuk ki. Eddig szerencsére bevált, szóval még hárman dolgozunk, de pár nap és már csak ketten leszünk. Változás nincs, haladunk, pályzatokkal foglalkozunk, mivel a főnökünk idősebb, így sokat beszélünk a vírusról, ami engem kikészít. Viszont próbálunk vigyázni rá, még ilyen kevesen is maszkot viselünk és tartjuk nagyjából a távolságot. Bízom benne, hogy lassan már vége lesz ennek a nyavajának és fellélegezhetünk.

Hogy még mi a helyzet? NOVEMBER VAN! Én el sem hiszem, hogy már csak két hónap van az évből. Nagyon szeretném, ha 2021-ben vége lenne ennek az őrült 2020-nak minden terrortámadásaival és vírusával együtt. Más nem igazán történt, annyit még azért megemlítek, hogy végre visszakaptam a számítógépem, így a laptop ismét pihenhet én pedig normálisan játszhatok, blogolhatok, photoshoppolhatok. A szerelmi életem pedig jelenleg tökéletes, de ezt félve írom le, nehogy valami gond adódjon. Szóval most tényleg minden rendben, boldog vagyok.

Veletek miújság?

Puszi,
Ninaa

A saját blogtober poszt ötleteimből merítve a mai estét azzal zárom, hogy 5 érdekes tényt olvashattok rólam és/vagy az életemről. Egyébként nagyon nehéz ilyeneket összeszedni, főleg annak, aki még mindig csak kutat önmaga után, ahogy én is. Persze ez nem azt jelenti, hogy elbuktam ezen lista összeállítását, sőt.. A régebbit is elolvashatjátok, ha szeretnétek, mert biztos találunk egymás közt pár hasonlóságot. Na, de most ismét jöjjön az 5 érdekes tény az életemről.

1. Mindig nevetek.

Ez lehet, hogy nem egy pozitív dolog, de nagyon sokszor észreveszem, hogy ha ideges vagyok vagy néha akkor is, ha csak beszélek, ha csak úgy mondok valamit a végén olyan mosolygósra fogom, mintha nevetnék. Tesóm mindig megkérdezi, hogy „most mit nevetsz?”, én meg nem tudok rá válaszolni, mert csak így jön ki. Végül is igaza van, de mégsem tudom másképp mondani.

Ki ne ismerné ezt a nagyszerű misztikus, vígjáték és drámasorozatot? A Született feleségek 2004 – ben kerültek a televíziók képernyőire (pont 16 éve) és azóta sem láttam jobb sorozatot. Azt hiszem nálam minden évben újranézősek a hölgyek. Viszont, ha van olyan ember a Földön, aki mégsem ismerné, akkor itt egy rövid leírás róla:

Beköszöntött az ősz így hát itt az ideje egy ezzel kapcsolatos posztnak is. Természetesen még kapunk nyárias időt, de azért valljuk be.. a reggelek és az éjszakák már elég hűvösek. Egyébként a legtöbben már biztos tudjátok, hogy nem vagyok oda túlságosan ezért az évszakért. Viszont ennek ellenére szeretném összeszedni a szépséges oldalát, amivel a legtöbben biztosan egyet fogtok érteni.

Hogy mi történt velem az augusztusi hónapban? Elkezdtem újra dolgozni. Még a vírushelyzet előtt véget ért a program, amiben az előző munkahelyemen dolgoztam, aztán januártól munkanélküli lettem. Márciusban ugyan kezdődött volna egy tanfolyam, de a koronavírusnak hála ez elmaradt. Aztán egészen július végéig szívtam emiatt. Végül találtam ismét egy nagyon nyugis, irodai munkát, amit végülis szeretek, de nem tudom, hogy meddig fog életben maradni. A főnököm elég idős, persze bárki átveheti, a munkatársam, akiből szerencsére csak egy van pedig nagyon aranyos. Szeretem, de ő sem marad már sokáig. Elég régóta ott dolgozik és már váltani akar. Mikor már megszokom az új közeget újra jön majd valaki más. Jó lenne, ha barátnőm kerülne oda, persze ez nem kívánság műsor. Jön majd, aki jön. Remélem vele is egy hullámhosszon leszünk nagyjából.