
Ez a poszt kicsit különleges kiadás, ugyanis a BloggerKözösség által elindított Bloggerjáték kap helyet most, amiben a nyári élményeimről lesz szó. Ez egyben a Mizu veled Ninaa posztsorozatom újabb bejegyzése.
Tehát a szeptemberi hónap havi témája a nyári élmények, amit már ugyan elmeséltem nektek, hisz minden hónapban írtam egy személyesebb posztot, de most összegezném a nyarat. Ez által pedig ebben a bejegyzésben az augusztusról is mesélek.

Hogy hogy telt a júliusi hónapom? Sok jelzővel illethetném, mert egyrészt nagyon jó volt, másrészt viszont nagyon költséges és hát jobban vigyázni kell a pénzre. Az is igaz, hogy nagyon sok minden össze jött, anyukám szülinapja, koncertek hada, elromlott dolgok. Végül… Minden rendben volt.
Kezdjük legelején.
El kellett mennem vérvételre, ami a halálom.
A magnézium szedése melletti vádli görcs miatt mentem dokihoz, mert be is dagadt picit, majd elmondtam a szememben lévő villanó fényeket és elküldött vérvételre. A vérvétel július 17-re esett, párom kísért el, mert más nem ért rá. Legközelebb is őt viszem, mert végül nem ájultam el a félelemtől ¯\_(ツ)_/¯

Azt hiszem itt az ideje, hogy újabb személyes bejegyzéssel érkezzem. A legutóbbiban arról olvashattatok, hogy beköltöztünk a városba a párommal, na de, hogy azóta mi is történt?
Mozgalmas volt a június, egy csepp nyugtunk sem volt, ami nem baj, csak néha elfáradtunk. A kis kuckónkat sikerült elég hamar berendeznünk. Azt hittem, hogy tovább fog tartani, na meg attól is tartottam, hogy többször fogok hazalátogatni, mint kéne, hisz az egyedül létet még nagyon meg kell szokni. A sok horrorfilm után úgy gondoltam, hogy amikor párom éjszakás, akkor valószínűleg otthon fogok aludni. Na de nem így lett, még az első héten igen.. de aztán próbáltam hozzá szoktatni magam. Igaz, volt segítség és társaság. Most jöhetne az a kérdés, hogy akkor mi a f*szért nézek horror filmeket?! Erre egyszerű a válasz, mert szeretem a félelmet. Mazochista vagyok kissé. Most is tervben van valami… hmm.. na mindegy, folytassuk.

Amikor eljutunk arra a pontra a párunkkal, hogy összeköltözünk, akkor jön még a fekete leves: a lakáskeresés és a hogyan tudunk együtt élni szitu. Most mi épp ezen a göröngyös úton haladunk, ugyanis végre, (igen, ennyi év elteltével) összeköltözünk. Ez nagy lépés nekem, ez nagy lépés neki és hatalmas lépés mindkettőnknek. Mi olyan távkapcsolat félében éltünk tíz évig, bár több esélyünk volt találkozni, mint például annak, akinek a párja külföldön van. Viszont mégis a hétvégék voltak megoldhatóak, persze akadtak olyan pillanatok, amikor több időt is együtt tudtunk tölteni.

Élménybeszámolóval érkeztem, ugyanis április 29-30 napján megrendezésre került a Tavaszi MondoCon 2023, amin sikeresen részt vettem. Na és igen, COSPLAYBEN! Ahogy tavaly megígértem magamnak, idén nem hagyom ki, hogy beöltözzek. Nem egy noname cuccba, vagy gardróbcosplaybe (gardróbból összetákolt ruciba), hanem normális cosplaybe fogok idén megjelenni.
Jelentem, sikerült. Nem az, amit szerettem volna, hiszen Sailor Moon karakter volt betervezve, de végül a Damon Slayer animéből, Nezuko lettem. Az utolsó pillanatban találtam rá Vinteden és ez volt az egyik legdrágább rendelésem, na meg nagy para is volt rajtam, hogy minden rendben legyen vele. Amikor megérkezett a csomag, éreztem a súlyát, kibontottam és egyszerűen tökéletes volt. Bár egy kicsit nagy, de ez nem akadályozott semmiben.
Ohh, ha valaki nem tudná, hogy mi is az a MondoCon, a korábbi posztomban már meséltem róla, de azért röviden: az anime, japán, dél-korea, kpop, MARVEL, DC, akár Disney szerelmeseinek egy hely, ahol a kedvenc karaktereidnek is beöltözhetsz, vagy civilbe nézelődhetsz. Mindezt pedig a Mondo Magazin szerkesztősége szervezi. A tavalyi, azaz a 2022-es tavaszi MondoCon élményemről röviden meséltem az instagram oldalon, a 2020-as őszi mondocon-ra pedig még rajzoltam is. Most pedig itt a 2023-as rendezvény.