Filmajánló: Amityville – Az ébredés

Eljött hát a második horrorfilm ajánlóm is a #spooktober alkalmából, ami a The Amityville Horror részei, természetesen a véleményemmel lesz karöltve. A film az 1974–es valós esetet dolgozza fel, amikor is egy férfi hajnali negyed négykor lelövi egy sörétes puskával a feleségét és gyermekeit, majd a bíróságon az egészet a házra fogja, miszerint megszállta őt egy gonosz, és azt suttogta neki, hogy ölje meg a családját. 

Erről a sztoriról írtam az AH Magazinba:

  1. ‘The Amityville Horror’ igaz története: A DeFeo család
  2. A ‘The Amityville Horror’ igaz története: A Lutz család

A mai anyagunk egy kicsit másképp dolgozza fel az egész történetet, aminek nagyon sokan örültünk, hiszen ez már a tizenikszedik alkotás erről az esetről. Nekem a 2005–ös feldolgozás a kedvencem, aminek a címe: A rettegés háza (The Amityville Horror). Ez a film a DeFeo család történetét dolgozza fel, ami igazán hátborzongatóra és nyomasztóra sikeredett. Ryan Reynolds volt a főszereplő, aki szerintem nagyon jól alakította a megkapott karaktert és talán még kinézetre is hasonlított egy picit az 1974–es gyilkosra. Egyébként amikor először láttam, teljesen lesokkolt, aztán az is felzaklatott, hogy igaz történeten alapul, de ettől függetlenül is imádom a filmet, a sztori természetesen szomorú.

Viszont a The Amityville – Az ébredés, amiről ebben a bejegyzésben szó lesz sem áll távol tőlem, mert az előzetese alapján igazi félelemfaktorú film. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy egy kicsit átformálta az egész történetet, szóval mindenképp meg kellett, hogy nézzem.

Hogy miről szól?

Belle (Bella Thorne), húgával (Mckenna Grace, mint Juliet), édesanyjával (Jennifer Jason Leigh, mint Joan) és a magatehetetlen ikertestvérével, Jamessel (Cameron Monaghan) a híres Amytiville házba költöznek, hogy a beteg fiú, akit csak gépek tartanak életben közelebb legyen a kórházhoz, ahol kezelik és teljes mértékben a gyógyulásra tudjanak koncentrálni. A ház gonosza pedig természetesen a fiúba költözik. 

Véleményem a filmről

Bella nagyon jól alakította a lázadó tinédzsert és átjöttek az érzelmei is, szerintem nagyon jól játszotta a szerepét. Cameron viszont… vitte az egészet, főleg az utolsó fél órában, amikor már a gonosz teljesen átvette az irányítást a teste felett. Az is nagyon félelmetes volt, amikor csak feküdt az ágyban és a szemével pillantott ide – oda, de miután lábra állt… bumm. Ütött. Meg a teste ahogy meg volt csinálva, ahh… nagyon félelmetes volt. Hogy mi tetszett még? A csavarok. Remek húzásokkal álltak elő, az álmokról pedig nem is akarok nyilatkozni. Eszméletlen volt.

Ami viszont nem tetszett, hogy nem mentek bele jobban a magánéletükbe, nem sokat tudhattunk meg róluk, sem a többi szereplőről. Aztán az sem tetszett, hogy bele – bele kaptak egy – egy megoldásba, aztán félbemaradt. Ennek ellenére volt egy–két szívrohamféle érzésem Cameron miatt, de a 2005–ös nyomasztó filmet, mint kedvencet nem tudta felülmúlni. Természetesen azt sem tudom mondani, hogy nézhetetlen, de azért az elődjéhez kevés volt.  

Nem volt ez annyira rossz, kicsit több időt lehetett volna szánni vagy James gonosszá válására, vagy pedig a sztori bővebb kidolgozására. Viszont félelmetes volt, érdekes és a színészek is jól alakítottak.  Egyszer érdemes megnézni.

Ti láttátok már valamelyik verzióját? Ha még nem, mindenképp nézzétek meg, ezt a kettőt nagyon ajánlom. Ha pedig láttátok, akkor tessék megosztani velem a véleményeteket. 

Puszi,
Ninaa

5+1 belföldi látnivaló, ahova egyszer el kell jutnom

Nagyon sok helyre szeretnék egyszer ellátogatni, de eddig inkább a külföldi élet, nyüzsgés vonzott. Azonban egyre több bloggernél olvashattam és csodálhattam meg, hogy kis hazánkban milyen gyönyörű látnivalókkal lehet találkozni. Ezek közül most csemegéztem és összeszedtem (magamnak is), hogy mely érdekes és csodás helységeket kell az életem során megnéznem. Íme az 5+1 látnivaló kishazánkból:

Continue Reading

Halloween és/vagy Halottak napja

Blogtober búcsúposzt, hiszen ma véget ér az októberi hónap és ilyenkor mindig előjön egy kis vita az emberek közt. Minden évben probléma, hogy a magyarok ilyenkor a holtakra emlékeznek és nem halloweent tartanak, mint az amerikaiak. Ez természetesen nem mindenkinél van így, hiszen vannak olyanok, akik az amerikai hagyományokat IS szeretnék erősíteni. Én is leginkább ezek közé az emberek közé tartozom.

blogtober

Continue Reading

Blogtober: Kedvenc horrorfilmeim #parafaktor

Ma pár horrorfilm ajánlóval jövök, hiszen a saját kis blogtober tagemben ez a nap erről szól. Remélem lesz olyan közte, amit még nem láttatok vagy amit megnéznétek (újra). A kedvenceimet szedtem össze nektek, hogy egy kicsit Ti is parázzatok. Nagyon várom természetesen azt is, hogy nektek mi(k) volt(ak) a kedvenced (kedvenceitek)?
Blogtober

Continue Reading

Blogtober: 5 érdekes tény az életemről

A saját blogtober poszt ötleteimből merítve a mai estét azzal zárom, hogy 5 érdekes tényt olvashattok rólam és/vagy az életemről. Egyébként nagyon nehéz ilyeneket összeszedni, főleg annak, aki még mindig csak kutat önmaga után, ahogy én is. Persze ez nem azt jelenti, hogy elbuktam ezen lista összeállítását, sőt.. A régebbit is elolvashatjátok, ha szeretnétek, mert biztos találunk egymás közt pár hasonlóságot. Na, de most ismét jöjjön az 5 érdekes tény az életemről.

blogtober

1. Mindig nevetek.

Ez lehet, hogy nem egy pozitív dolog, de nagyon sokszor észreveszem, hogy ha ideges vagyok vagy néha akkor is, ha csak beszélek, ha csak úgy mondok valamit a végén olyan mosolygósra fogom, mintha nevetnék. Tesóm mindig megkérdezi, hogy “most mit nevetsz?”, én meg nem tudok rá válaszolni, mert csak így jön ki. Végül is igaza van, de mégsem tudom másképp mondani.

Continue Reading