Újra egy sorozatajánló poszttal érkeztem, ugyanis két hónapja kezdtem el nézni a 13 Reasons Why (13RW – 13 okom volt) című sorozatot. Előtte ugye a Supernatural (Odaát) és a Valós halál ment nálam, imádtam mindkét sorozatot, de kerestem valami mást. Tudtam, hogy ez baromi lehangoló lesz, de annyi jót olvastam róla, hogy adtam neki egy esélyt.
.. és beszippantott. Érdekelt a történet és az, amit ezzel mondani, mutatni akartak. Továbbá az igazság miatt, mert tudni akartam, hogy hogyan jut el valaki arra a szintre, hogy öngyilkos legyen. Ez egy olyan sorozat, amit mindenkinek látnia kéne, fiataloknak, hogy eltántorítsa őket és mindenképpen segítséget kérjenek és a felnőtteknek, akik nem biztos, hogy tudják min megy keresztül a gyermeke vagy a tanulója/betege.
Kell, hogy mindenki számára legyen valaki, akinek őszintén meg tudunk nyílni, őszintén tudjunk beszélni a gondjainkról, örömeinkről. Figyeljünk egymásra, figyeljünk a barátainkra, szeretteinkre és ha ő nem is teszi meg, akkor nekünk kell, kérjünk helyette segítséget, ha úgy látjuk jónak.
Ismét egy filmajánló lát napvilágot a blogon, ugyanis a múlt hónap végén néztem meg a Halálom napja című thrillert, amire sokan mondták, hogy nem túl jó. Engem amúgy teljesen lekötött. Viszont abban igazat kell adjak, hogy van jobb alkotás is tőle és ez egy egyszer nézős darab lett.
Először is, szögezzük le: ez nem a Halálod appja és nem is a Boldog halálnapot című film. Ez a Death of Me, ami egy 2020-as thriller, amiben Maggie Q és Luke Hemsworth játssza a főszereplő házaspárt. Csak azért írtam le, mert amikor kiraktam a személyes face profilomra, hogy ezt fogom megnézni, volt, aki összekeverte.
Mára egy animeajánlóval érkeztem, ami egy 2013-as (szerintem!) remekmű, a címe: Amnesia. Összesen 12 résszel rendelkezik és elég furcsa az egész. Többek között misztikus, shoujo (fiatal lányoknak szóló) animéről van szó bishounen (szépfiús) karakterekkel. Természetesen nem csak férfiakat láthatunk benne, hanem van egy hármas lányfogatunk is.
Az Amnesia anime története
Az egész kesze-kusza, már az elején belecsöppenünk a főszereplő lány különös életébe. Gondolom a címből már kiderült, hogy egy amnéziás történettel állunk szemben. Az első részben megismerhetjük Oriont, aki egy szellem és csak Heroine (a főszereplő lány) láthatja. Ezután jön két fiú (Shin és Toma), akik elvileg Heroine gyerekkori barátai. Majd egy másik részben egy újabb helyzetben látjuk őket. Heroine és Shin gyerekkori barátok, de összejöttek és három hónapja járnak. Toma pedig ugyanolyan jó barát, mint az előző emlékekben. Orionnak pedig nyoma sincs. Mine-chan és Sawa-chan pedig az amnéziásunk kollégái, vagy csak barátai. Szóval őket is láthatjuk különböző szerepekben, ahogy Waka-samat (a főnököt) is, de rá más-más hangulatú szerepeket osztottak. Egyszer túl kedves, aztán túl mogorva.
Egy újabb animeajánló lát napvilágot, ugyanis véget ért a Yashahime, ami tudjuk nagyon jól, hogy az InuYasha anime folytatása (mára már kiderült, hogy inkább spin-off) volt. Olykor belefuthattok kisebb spoilerbe az írásom olvasása közben, de ígérem, megpróbálok kevés és már amúgy is tudható infókat átadni. VISZONT! Ha még nem láttad a Yashahimét vagy netalántán az Inuyashát, akkor óvatosan olvasd el ezt a bejegyzésemet.
Szóval Yashahime
Sesshomaru és InuYasha lányai új kalandok elé néznek. A feudális japánban a féldémon ikreket, Sesshoumaru lányait, Towa-t és Setsuna-t elválasztja egymástól egy erdőtűz. Miközben kétségbeesetten keresi húgát, Towa egy titokzatos alagútba vándorol, amely eljuttatja a mai Japánba. Itt találkozik Kagome testvérével, Sota-val és családjával.
Több, mint tíz évvel később újra megnyílik a két korszakot összekötő alagút, lehetővé téve a testvérpár újraegyesülését. Azonban Setsuna úgy tűnik, elvesztette minden emlékét testvére kapcsán és jelenleg Kohaku mellett tevékenykedik szellemirtóként. Útjuk során csatlakozik hozzájuk Moroha, aki InuYasha és Kagome lánya. Így kezdődik a három fiatal hercegnő kalandja a két korszak között.
Katsuyuki Sumisawa volt az epizódíró, míg Rumiko Takahashi írta a sorozat forgatókönyvét.
Egy újabb filmajánlóval érkeztem, ami nem lett túlságosan a kedvencem, de mégis ide valónak érzem, tehát a következő alanyom “Az 5. hullám”. Ez egy elég régi alkotás, de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben írnom kell róla. Sokáig kellett győzködnöm magam, hogy megnézzem, mert éreztem, hogy az előzetesében kb. megmutatnak mindent és valahogy mindig lentebb került a várólistán, de végül megnéztem.