Ohh, hát hogyne, az online jelenlét bármikor beszippanthat. Hogy velem történt-e ilyen? Haha. Naná. Rengetegszer.
Tudjátok én mindig is nagy kocka voltam. Hol MMORPG játékokkal kockultam, hol weblapot szerkesztettem és blogot írtam. Volt, amikor animét néztem vagy éppen a photoshop rejtelmeit kutattam, alkalmaztam. Ma már próbálom beosztani az időmet és nem a neten lógni egész nap, igyekszek nem átesni a ló túloldalára.
A blog persze már az életem része, a kis zegzugom, a szentélyem. Nagyon szeretek írni, még ha anno’ az iskolában gyűlöltem is az érvelést, a véleményezést, a különböző kötelező dolgokat. Most már a véleményem szeretem megosztani másokkal, veletek.
Inkább írásban, mert ez számomra olyan, mint a kpop vagy a horror iránti szerelmem. Azt is itt élem ki, mert a környezetemben kevés olyan ember van, aki kedvelné a műfajt.
Itt sem biztos, hogy sok embert érdekel, de az ablakot be lehet zárni. A számat viszont nem biztos : D
Viszont mostanában nagyon elhanyagoltam a photoshoppal, webszerkesztéssel kapcsolatos hobbijaimat. Pedig az álmaimat ezzel kapcsolatban még mindig nem adtam fel! Sosem fogom. Most pedig, hogy a költözés után minden a helyére került, újra kezdek visszarázódni ebbe az egész kreatív és online világba.
Na és itt jön képbe a beszippantás.
Az online jelenlét nagy terében van, amikor én is elveszek és így a külvilág, a való világ pedig engem veszít el. Hisz amióta használom az instagramot, nagyon sokat lógok rajta.. vagy, amióta a Blogger Közösség része vagyok, több dolgon is kattogok, írok, tervezek. Emiatt pedig néha úgy érzem, nem tudok kiszakadni ebből az egészből. Szeretem csinálni, de olykor elfogy az ihlet, a kedv és ekkor kell a digitális detox, addig, amíg vissza nem jön az ihlet és a kedv.
Persze ez a detoxikáló nálam ritkán fordul elő. Viszont most a májusi és a júniusi hónapban tartottam egy röpke szünetet. Hiányzott a blog, az instagram, de még sem annyira, amennyire azt gondoltam.
Na és, hogy hogyan tettem magam takarékra?
- barátokkal találkoztam (NAGYON SOKSZOR)
- megéltem a pillanatokat, bár fotók készültek, de nem raktam fel őket azonnal sehova
- hanyagoltam az instagramot és a blogot.. ez annyit jelent, hogy felmentem és igazából a csoportokban támogattam mindenkit, akit kellett, de saját magamnak időt adtam a posztolás terén
- inspirálódtam, élveztem a nyarat
Ti hogyan töltődtök fel, ha elhagy a múzsa?
Az online jelenlét lehet rossz is..
Sokan hangoztatják (és ez inkább nekünk szól, akik tartalomgyartók, bloggerek), hogy ha nem tudsz mit posztolni, hát ne posztolj. Helyette oszd meg mások tartalmát, hogy nekik örömet szerezz, illetve kommentelj, lájkolgass, barátkozz. Én így is tettem ^–^
Ráadásul a sok tökéletes fotót látva, az ember hajlamos elszomorodni, irigykedni. Velem is megtörtént már, de bele kell vésni a fejünkbe, hogy az online világ nem mindig az, aminek mi látjuk.
Szóval, amit még tudok tanácsolni, hogyha úgy érzi valaki, hogy csak lefelé húz a közösségi média vagy akár önbizalomhiányossá tesz, az azt jelenti, hogy ki kell lépni, abba kell hagyni.
Ha nem szórakoztat, az már rég rossz, hagyd a p*csába. Foglalkozz mással.
Ti mit gondoltok erről az egészről? Volt már, hogy beszippantott az online világ, a külvilág pedig elvesztett?
Hogy ez a téma, hogyan jutott eszembe? Néha kellenek az efféle egyéb megszólalások is az oldalra.
Kicsit meglepett ez a poszt tőled, mivel bár már ismerlek/ismerünk és nagyobb kocka vagy mint én valaha voltam. 😃 Nagyooon régen voltam talán kocka a The Sims miatt, de már nagyon régóta nem. Szeretem most is a Sims-et és a online játékokat. Van amikor igen, beszippant egy-egy játék, vagy a rajzolás, a blogolás és társaik. De ezeket megtanultam normális keretek között tartani, beosztani a időmet. Én gyakrabban tartok digitális detoxot(bár ezt tudod is xD), mert nem szabad hagyni, hogy ez legyen az első dolog az életünkben és ahogyan írod, hogy az élményeket kell megtartanunk. Ha képeket se készítünk, akkor sem maradunk le semmiről, mert megéltük, élményeket szereztünk, ott voltunk a jelenben és nem az online térben. Képeket vagy videókat is nagyon utólagosan teszek/tettem fel mindig is. 🙂
A végét annyiból egészítettem volna ki, vagy írtam volna másképpen, hogy az Online tér nem mindenkinek való, mert sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában a online tér árnyoldalaival és nem az a tökéletes amit a online világon látnak vagy ki googleoznak, elolvasnak, a képek nagyban nem a valóságot mutatják. Teli vannak filterekkel, photosoppal megszerkesztve egy-egy kép, vagy agyon van sminkelve valaki és az a természetes… Ha valaki ezt nem tudja kezelni és észrevenni az online és a valóság közötti különbséget, akkor távol kell tartani ezektől.
Én gyakran kikapcsolódok úgy, hogy filmezek, animézek vagy esetleg olvasok, horgolok, edzek, párommal vagyok és vagy sétálunk, vagy esetleg lefoglalom magamat mással; festek, főzők, sütök, zenét hallgatok stb. 🙂
Meglepő hogy ilyenről is írtál, de tetszett ♡ Lehet lopom az ötletet 😃 A digitális detoxtól anno undorodtál, pedig nem is akartad hogy megírjam 😛
Nagyon jó téma! Nálam is volt már. Nekem inkább a közösségi média oldalak görgetése okozott problémát. Főleg egy-egy szabadnapon. Mióta saját házban élünk, illetve „felnőttem” csak a blogposztok írására, szerkesztésére használom a laptopom. Aztán kinyomom. Illetve a telefonos időt is csökkentettem. Vagy magazinokat, könyveket olvasok, de leginkább a ház körüli munkákat csinálom. Kikapcsol és még szépül is a környezet. De tény néha nehéz volt megtalálni az egyensúlyt.
Ezúttal egy elég jó és elgondolkodtató témát hoztál, amiről egyébként fontos is beszélni a mai világban. 😀
Bár mostanában viszonylag keveset vagyok online, nálam is előfordult hogy beszippantott az online világ. Mármint nem olyan értelemben, hogy mindenről is posztolni akartam és rosszul éreztem magam ha nem megyek fel a közösségi felületeimre (mondjuk volt olyan hogy kényszert éreztem hogy blogomon posztoljak és kissé erőltettem és magyarázkodtam hogy miért nem volt poszt). Inkább arról volt szó, hogy ahogy a legújabb posztban is megemlítettem, korábban nem volt normális életem és a szabadidőm szinte minden percét gép/telefon előtt töltöttem és csak nagyon ritkán mentem pl. bulizni (nem mintha akkor gyakran hívtak volna). Pont ezért is fért bele lazán a történetírás, blogolás, sorozat feliratozás párhuzamos végzése. Most viszont hogy boldog párkapcsolatban vagyok és szociális életem is feltámadt, kevésbé lett prioritás és kevésbé van időm az online dolgokhoz és a valós életemben próbálom jobban megélni a pillanatokat. Az inaktívan töltött időszakban én is nagyjából ugyanazokkal a dolgokkal töltődtem fel, mint amiket megemlítettél (baráti találkozgatások, randik, nem azonnali posztolás, pillanatok megélése, hanyagoltam a blogomat és az online hobbijaimat stb.)
Az utolsó résszel én is egyet tudok érteni, illetve amivel Klaudi kiegészítette azt. Volt olyan, hogy én is picit rosszul éreztem magam, ha a neten egy tökéletes kinézetű valakit láttam, de mióta tudatosult bennem hogy a neten, magazinokban és hasonló platformok nem feltétlenül a valóságot tükrözik, azóta nincsenek ilyen érzéseim. Tudom, hogy pl. a modellek képeit is retusálják, még ha igaz is hogy szép az illető, akkor se feltétlenül a természetes kinézetét látjuk a képeken. Meg persze valóban igaz, hogy az online tér nem való mindenkinek. Például hallottam arról a mai fiatalok között elterjedt jelenségről, hogy kiposztolnak egy képet pl. instára és aztán rövid időn belül letörlik, mert hogy nem érkezett rá elég like és az mennyire ciki vagy észrevesznek a képen valami szépséghibát és már mennyire rondák. Na nekik még nem való a social media, hogy azzal csak az önbizalmukat rombolják a béka segge alá. 😅
Abszolút egyet értek veled. Sajnos én is sokszor belekerültem a csapdájába, meg kell találni az egészséges mértékét és akkor nem lesz gond. Általában valamilyen kenyszercselekvés hatására alakul ki a függőség. Pl nem vagyunk képesek együtt lenni önmagunkkal, a gondolatainkkal és inkább elnyomjuk ilyen es hasonló dolgokkkal. Egyébként én pont az ellenkeződ vagyok, én imádtam a retorikát, talán akkor kezdtem el írni a blogomat, amikor egy retorika órán rájöttem hogy van tehetségem benne. =)
Nagyon jó témáról írtál! Én is igyekszem néha-néha kivenni egy kis szabadságot posztolás terén és ha nem is tudok írni, akkor tudok mások posztjait megosztani Vendégposztként. 🙂
De tiniként amugy nagyon durván rá voltam függve az internetre, suli előtt és után már ott voltam… foghatnám, hogy szerkesztettem a rajongói oldalaimat, de mellette minden mást is csináltam, kutattam stb. Felnőttként azért ismerem a mértéket és legtöbbször üziket is csak akkor olvasok, amikor van épp időm 🙂
Nagyon fontos és aktuális téma, jó hogy ilyen témát is hoztál ☺️
Nagyon jó témát hozztál 👏 Engem is magával ragadt már párszor az online világ, de inkább a sorozatok és könyvek világa ami jobban beszippant 🤣🤣🤣 Régen a Sims volt az, ami annyira megszédített, hogy szinte estig játszottam vele 😂😂😂 Azóta tudom, hol a határ játékban, igaz soriban és könyvben nem 😄😄😄
Ó. Igen. Ez a téma, amit amiatt kerülök, mert tudom olykor én is ebbe a hibába esek, főleg ami a telefont illeti.
Én inkább mindig telefonmágus voltam, a legújabb telókat váltogattam, szerettem az újdonságokat, okosságukat stb. Most próbálom magam visszafogni, minden héten kapom az infót, mennyire nőtt a százaléka a telefon nyomkodásomnak.
A másik, hogy anno mikor megkaptam a Sims 2-t képes voltam egész nap játszani, míg azt nem vettem észre, hogy beesteledett. Mostanság ez már max ősszel-téli időszakban volt jellemző, mert nem volt időm rá, sőt laptopot is ritkán nyitottam fel. Fontos téma, korunk legnagyobb „átka” hiszen ahogy írod, mit tettél ellene, azokat rettentő nagy mértékben tudja befolyásolni: emberi kapcsolatok stb. Erre nagyon fontos odafigyelni, mert elég rossz irányba is el tud fajulni egy-egy ilyen hosszú távú kockulás.
A detox pedig szerintem nem rossz, kicsit ki kell vonnunk magunkat a forgalomból, mielőtt még elvisz bennünket az online világ.
Szuper poszt volt!
Azt hiszem, hogy manapság ez az egyik legfontosabb téma, amiről beszélni kellene. Sajnos engem is sokszor beszívott az online tér, néha még most sem tudom letenni a telefont, pedig tudom, hogy mennyire káros.. én is sokszor összehasonlítottam magam másokkal, az életemet is, csakmert láttam néhány képet..a sok agyonszerkesztett, tökéletes, filteres képek sem tesznek jót az emberrel, szerencsére már egyre többen vállalják fel a természetes arcukat, ami ellen egyébként sem sok mindent lehet tenni.😁 Értem ez úgy, hogyha kilépünk az utcára, akkor ott nincsenek filterek vagy hasonló dolgok.. Amikor elkezdtem piacra járni, onnantól olyan jó volt végre emberi embereket látni. Tudom, hogy ez fura kifejezés, de tényleg így van. ☺️
Sokszor nehéz a saját magunk elfogadása is, de másképp nem mennek ezek a dolgok.🥺
Szerencsére hamar rájöttem, hogy attól, hogy látok másoknál nyaralós képeket, attól még nem biztos, hogy jobb neki, sőt..! Stb 😬
A lényeg, hogy próbáljuk megtalálni az aranyközéputat az online és az offline élet között, bármennyire is nehéz..🥺
Mai világban nehéz nem online lenni, így nyilván kell egy beosztás, mikor érdemes online lenni, mikor lehet a szórakozást, a hobbit különválasztani a munkától. Ez a poszt pedig nagyon jó, és ahogy a kommenteket is olvastam, mások is hasonló véleményen vannak, mint én.
Hasznos volt ez a poszt nagyon! ^^