Egy újabb anime review-re (vagy ha jobban tetszik, akkor ajánlóra) került most sor, ami az Another. Ez egy 2012-es téli anime, ami egy 2009-es manga alapján készült. Van egy folytatása egy OVA, ami igazából az anime előzménye és készült belőle egy Live Action is, azaz egy film, ami az animét dolgozza fel.
Az Another anime története
Réges-régen történt, hogy egy Misaki nevű mintadiák meghalt. A tanárok és a diákok nem tudták feldolgozni a lány halálát, ezért úgy tettek, mintha még mindig az osztálytársuk, a diáktársuk lenne. Aztán Misaku az érettségi tablón is megjelent, nem tudták elképzelni, hogy miért és hogyan, de idővel elkezdték elfelejteni az egészet és tovább léptek, amennyire tudtak. Ugyanis az esemény után olykor-olykor, valamiért elkezdtek hullani az emberek vagy azok családtagjaik a kilencedik évfolyam harmadik osztályából. Ezt a későbbiekben csak egyszerűen „jelenség”-nek nevezték. Megpróbálták elfogadni és mindig próbáltak túljárni a „halál szelén”, mert ha elkezdődött ez a jelenség, akkor minden hónapban egy osztálytárs vagy annak családtagja meghalt.
Hogy miért? Azt senki sem tudja. Hogyan lehet megállítani? Az sem derül ki egészen az anime (majdnem) végéig. Mindvégig úgy próbálták megakadályozni, hogy a tanulók száma egy bizonyos létszám felé vagy alá sem mehetett, mert akkor minden elölről kezdődhetett. Ha pedig mégis a létszám fölé esett a tanulók száma, akkor valakit úgy kezeltek, mintha nem is létezne. Nem beszéltek vele, sem a tanárok, sem a diákok. Egyszerűen levegőnek nézték.
Egy napon találkozhatunk Kouichi Sakakibara-val, akinek az édesanyja meghalt az apja pedig külföldre utazott a munkája miatt és így az egyik rokonához kellett költöznie, majd ezáltal került be a kilencedik évfolyam harmadik osztályába. Nagyon furcsának tartotta a légkört a tanteremben, nyomasztó volt és úgy érezte valamiért kivülállóak. Majd megismerkedett egy Misaki Mei nevű lánnyal, ami miatt minden a feje tetejére állt és elkezdődött a jelenség.
Amit imádtam az Another c. animében
Az elejét nagyon szerettem, érdekes volt, kissé kacifántos és mindig azon törtem a fejem, hogy Misaki vajon halott vagy sem? Továbbá az is tetszett, hogy szépen fel volt vezetve az egész sztorija, hogy mi miért történik úgy. Mindig megtudtunk valami apróságot a részekben. Azt is nagyon szerettem, hogy az egész anime nyomasztó és igazából izgalmas érzést is keltett bennem. Az opening remekül passzolt hozzá és az ending is egész jó lett, ugye az elején inkább pörgősebb zenével kezdünk, majd a vége pedig egy lassabb, szomorkásabb zenével zár, ami pontosan illett a befejezések utáni hangulathoz.
A történet befejezése, amiben kiderült, hogy ki a „plusz osztálytárs” az meglepett, én végig másra számítottam, de lehet, ha valaki jobban figyel a részletekre, akkor hamar rájön.
Ami nem tetszett
Nagyon sajnálom, hogy a szereplők nem igazán lettek bemutatva, nem sokat tudtunk meg róluk. A családi hátterükről is csak épphogy kaptunk egy kis morzsát. Talán Sakakibara és Misaku volt az, akikről többet kaptunk, persze ők voltak az anime főszereplői, szóval ez várható is volt. A másik pedig, hogy a vége össze lett csapva, a halálesetek eleinte nagyon jól meg voltak csinálva, nekem tetszett az is, ahogyan a legelső karakter halt meg. Meglepett és lesokkolt, de szerintem jól meg lett csinálva. Aztán, ahogy egyre közeledtünk a végéhez már-már hülyeségnek tartottam. Főleg az utolsó két részben, nagyon elfajultak a dolgok és szerintem sokkal jobban is ki lehetett volna ezeket a haláleseteket dolgozni.
Összességében
Az anime számomra 7/10. Az elejét nagyon élveztem, le is daráltam 8 részt egy nap alatt. Viszont a vége felé már nem tűnt annyira jónak, a 11-12 pedig inkább volt vicces, mint jó.